Aldim Surik

Név: Aldim Surik  

Faj: Ember (fél-kiffar)

Nem: Férfi

Kor: 19

Titulus: Surik Padawan/ Surik Parancsnok, „ostoba meggondolatlan kölyök”(a mesterének)

Foglalkozás: Jedi padawan

Frakció: Köztársaság/Jedik

Felszerelés:
- Fénykard(sárga pengéjű az ataru használókra jellemző karcsú egyenes markolattal )
- Jedi egyenruha
- Com-link
- Légzőmaszk
- Nyomkövető
- Egy hajó (mesteré)
- 10.000 kredit

Kinézet: 182 cm magas, atlétikus testalkatú. Sötétbarna haját rövidre nyírja, a szeme pedig szürke mint az esőfelhők. Ha valamiért nem a jedikre jellemző köpenyt hordja, laza kényelmes ruhadarabokat hord, amik nem akadályozzák a mozgásban.

Jellem: Próbál megfontolt és komoly lenni ahogy egy jeditől, pláne egy jedi árny tanítványától elvárják, bár ez nem mindig megy neki. Ennek ellenére a kötelességét nagyon komolyan veszi és a legjobb tudása szerint teljesíteni azt. A világos oldalba és az erőbe vetett feltétlen hit jellemzi habár a jedi tanításoknak pár dologban időnként akarva-akaratlanul de ellenszegül.

Előtörténet:
Nem sok mindenre emlékszek a jedi templom előttről, olyan rég volt hogy már elfelejtettem, néha álmomban felderengenek képek, de nem tudom valódiak vagy csak a képzeletem játékai. Négy éves voltam, amikor oda kerültem a Dantooine-ról.  A családom számára nagy megtiszteltetés volt, hogy kiválasztottak. A nevüket is a könyvtárban tudtam meg és azt is hogy nem én vagyok az első jedi a családomból. A dédapám is jedi látnokként szolgálta a rendet mielőtt elhagyta azt. Nagyapám születése után nem sokkal viszont eltűnt és a rend nem hallott róla többet. A kedvenc tanítóm, mint sokaknak, Yoda volt. Ijedt gyermekek ként a vén, apró és türelmes mester közelében mindig megnyugvást találtunk. Ő tanított minket az erő útjára. Hogyan érezzük, hogyan erősítsük meg magunkat és hogyan teremtsünk kapcsolatot vele a minket körülvevő világgal és a benne élőkkel. Én azok közé tartoztam, akik mindig közel álltak az erőhöz és könnyen érzik meg a változásokat benne. Sajnos inkább csak az érzékelése ment kimagaslóan, ha használnom kellet abban teljesen átlagos voltam. Tanított minket arról is hogy meg kell tanulnunk kizárni az érzelmeinktől, mert ugyan nagy erővel kecsegtetnek de egyúttal a sötétség felé is húznak minket. Bevallom ez a lecke számomra mindig is nehéz volt számomra és valahogy azt éreztem hogy ez valahogy kevesebbé teszi a jediket. Persze nem csak az erőről tanultunk. Megtanítottak alapvető műveltségre, nyelvekre, diplomáciára, űrhajóvezetésre, műszaki ismeretekre és sok másra.  Cin Dralling mester alatt pedig a fénykardvívást tanultuk. A shii-cho tanulása mellet a többi formával is megismerkedtünk az irányítása alatt és segített meghatározni, hogy melyik illene hozzánk a legjobban. Én mozgékony és energikus voltam a vívó leckék alatt és a pusztakezes harcban is kitűntem, így nekem az Ataru tanulását ajánlotta. Azóta is ezt próbálom tökéletesíteni. Az évek alatt egyre inkább megmutatkozott, hogy ki miben jó és bátorítottak hogy fejlesszük magunkat ezekben a kötelező tudás mellett. Volt aki a kardforgatásban jeleskedett, mások látták a multat és a jövőt vagy az erővel bántak kimagaslóan. Én egyikben se voltam kimagasló de igazából rossz se. Könnyen felismertem az emberek szándékait és motivációit de nem tudom jól kifejezni magamat legalábbis annyira nem hogy hallgassanak az érveimre. Talán a megfigyelő készségem volt a legjobb a csoportomban. Tizennégy évesen végül próba elé állítottak és padawanná váltam.
Mesteremet nem sokkal később ismertem meg. A hangároknál segítettem egy javításban. Ebben mindig jó voltam nem csak mert mindig is érdeklődtem a gépek iránt de mintha az erő is segített volna átlátni a működésüket és megtalálni a hibát bennük. Egy ötvenes évei elején járó nő jött oda hozzám. Tella Meere volt a neve, egy jedi árny és a mesterem. Meere mester híres volt a bölcsességéről és éleslátásáról, és hírhedt a jelleméről és könyörtelen tanítási módszereiről. Utóbbiakat és is hamar megtapasztalhattam amikor arra tanított hogy a sötétoldal mindig ott dolgozik mellettünk és  azokban is akikben a legjobban bízunk és legyek mindig kész szembeszállni vele. Számára senki sem állt gyanú fellett még saját maga sem. Az egyik első utunk az Illumra vezetett ahol a tradíciókhoz híven elkészíthettem a fénykardomat. Izgatottan léptem be a barlang rendszerbe várva hogy az egyik megszólítson az erőn keresztül. Nagyon sokáig egyik sem szólított ahogy egyre mélyebbre hatoltam a sötét alagutakban, de valami határozottan hívott a mélységből. Szinte transz állapotban meneteltem felé az élő erőre hagyatkozva hogy oda vezessen. Egy sárga kristály képződmény volt. Tudtam hogy ez az enyém és szinte magától vált le a szikla talapzatáról. Megvolt a tökéletes kristály a kardomhoz de csak akkor döbbentem rá hogy nem tudom hogy jutottam oda. Közel félnapig bolyongtam mire megtaláltam az utat visszafelé. Meg is kaptam a magamét a meggondolatlanságomért, de megérte. Ez a fénykard nem olyan volt mint amikkel gyakorolta, ez a részem volt, egy hiányzó darab a lényemből. A következő öt évben együtt jártam a galaxist a mesteremmel. Tanított hogy leljek a sötétoldal nyomaira és hogyan olvassak az emberekben, az érzéseikben és időnként a gondolataiban, és végső esetben hogyan avatkozhatok beléjük. De figyelmeztetett i hogy ezt csak az ő érdekükben tehetem meg sose a sajátoméban. megtanultam hogyan gyűjtsek információt és hogy maradjak észrevétlen, mind az erő segítségével, mind a hagyományos módokon. Eleinte csak tanított és csak ritkán segíthettem a feladatában de ahogy fejlődtem és egyre jobban megbízott a képességeimben én is részt vettem a munkájában. Néha feladatokat is adott amiket egyedül kellett megoldanom, mondván az őrszemek gyakran egyedül dolgoznak és nem várhatom el hogy valaki megmondja hogy oldjak meg minden problémát. Ilyenkor persze figyelt engem és közbe avatkozott ha hibáztam. Sokszor megesett de egyre kevesebbszer ahogy teltek az évek.
A háború kitörésekor visszarendeltek minket a templomba hogy új feladatot kapjunk. A mester szerint hiba a harcmezőre vonultatni az összes jedit, hogy megvívjunk egy háborút ahelyett hogy a kiváltó okait szüntetnénk meg ami hamarabb véget vetne az öldöklésnek. Ismerem annyira, hogy tudjam a Sithekre gondol, és valami többet sejt mint amit elmond nekem.

Üdv köztünk!

Az előtörténetedet ELFOGADOM, annyi észrevételem van, hogy a történetedben van 1-2 helyesírási hiba, de azt inkább csak minimális figyelmetlenségnek veszem. A történet maga tetszett, nem találtam benne semmi hibát.

Menj hát teljesítsd be a szereped a klónok háborújában!