Ord Mantell Város - Főváros

Régi és új utak

A háborús felfordulások között a Jedik nem felejthettek el Jediknek maradni. Miután a Tanács visszarendelt a 212-esektől, a mesterek feltárták előttem, hogy a Templomba egy üzenetet küldtek, mely az én nevemre szólt, s az állt benne, egy névtelen informátor találkozni akart velem az Ord Mantell-en. A birtokában lévő tudás a mocskos alvilági ügyletekre koncentrálódott, ezáltal közelebb keríthetett engem eltűnt mesterem megleléséhez. Egy hetet kaptam az ügy kivizsgálására, addig visszavontak az ütközetektől, habár az orromra kötötték az óvatos és gyakorlatias eljárást, ugyanis könnyedén lehetett csapda a felkérés. Ord Mantell Város köztudattan az egyik leginkább tisztességtelen települése volt a köztársasági űrnek, a Fekete Nappal az esetek többségében meggyűlt a baja annak, ki ujjat húzott velük. Az galaktikus alvilágot éppen elegendő ideig tanulmányoztam ahhoz, hogy tudjam, szívesen kisegítették egymást a tagjai, amennyiben hasznot reméltek belőle vagy a jövőben begyűjthető szívességet kaptak érte cserébe. A Delta 7-es elfogóvadászomat magam mögött hagytam, inkább egy transzporttal utaztam a bolygóra. Arra ügyeltem, hogy fénykardomat gondosan a tunikám alá rejtsem, ettől függetlenül nem akartam túlzottan eltitkolni külsőmet, még akár egy köpennyel sem. Aki nagyon el akar bújni mások szeme elől, az könnyedén magára zúdíthatja azok gyanakvását. Amint landoltunk az egyik hangárban, elindultam a Sarlacc Gyomra elnevezésű kantin felkutatására, aminek az egyik mellékes sikátorában kellett volna összefutnom az informátor twi'lek táncos lánnyal, Yas'pelivel. A városban zajlott az élet, utam során elhaladtam egy utcai verekedés mellett, valamint próbáltak rám sózni néhány halálpálcát, azonban ezekkel nem túlságosan foglalkoztam. Megpróbáltam minél inkább a feladatra összpontosítani. A távolból már feltűnt a Sarlacc Gyomra, ahogyan egy nagy, villódzó kijelző reklámozta a szórakozóhelyet. Az alkonyat éppen elmúló félben volt, az este hűvös szelei már átszelték a várost, ahogyan a rendszer napja is lemenőben járt, a városfalak már felfogták a kékcsillag fénysugarainak elkeseredett, utolsó behatolási kísérleteit. Eljött az idő. A lány pontosan azt mondta, szürkületkor találkozzunk majd a sikátornál, ugyanis éjszaka túlságosan félt az esetleges zsiványoktól és rablóktól, napközben pedig dolgoznia kellett, plusz amúgy is feltűnő lett volna, amennyiben huzamosabb ideig távol tartózkodik a bárból. Mielőtt odaértem volna, a keskeny utca bejáratának irányából egy hatalmas sikítást hallottam. Azt azonnal egy következő viszonozta, amit az egyik civil hölgy hallatott, amikor a sikátorból kiáramló zajok felé fordította kíváncsi tekintetét. Velem együtt, többen is sietős érdeklődéssel kocogtunk oda.
- Mi történt?- kérdeztem, amikor a fehér hajú, idősebb asszonyhoz értem, aki már mellkasát markolászta a rémülettől.
- Az a lány... meghalt?! Csak egy halvány alakot láttam! Vörös villanást! Eltűnt a tetőkön!- baljós magyarázat volt ez számomra. Sajnos a halállal kapcsolatos felszólalás igaznak bizonyult. Yas'peli fénykard által kilyukasztott mellkassal hevert a mocsokban, a sebhely még szinte parázslott, felismertem a sérülés nyomát. Arcára döbbenet és félelem egyszerre ült ki, s fagyott rá, amikor elszállt belőle az élet. El kellett hagynom a helyszínt, de a titokzatos merénylő kiléte nem hagyott számomra nyugvást. Másnap visszamentem a kantinba, kérdezősködés szándékával, ám ott furcsa dologra lettem figyelmes. Egy sullustira, hosszú, sötét haja volt, ismerősnek tűnt számomra. Az emlékeim közt kezdtem kutatni, miközben leültem pár fickó közé pazaak-ot játszani, ámbátor szemem sarkából a sullustit figyeltem, erősen merengtem kilétén. Hát persze! Avram... Egy padawan, ki elhagyta a Rendet. A hír nem kis érdeklődést keltett a Jedik között, amikor aktualitása fénykorát élte. Furcsa egybeesés. Egy eltévelyedett padawannal futottam össze, egy nappal Yas'peli fénykard általi meggyilkolását követően. A Sötét Oldal sokakat megrontott. Dooku gróf árulása, a Sithek visszatérése... Talán Avramot is? Egyelőre figyeltem őt, beavatkozás nélkül.

Régi és új utak

Ord Mantell. Bevallom, ez egyike azon sok ezer planétának amelyeken még sohasem jártam, de amint a teherhajó - amelynek pilótája elszállított ide, talán szívességből is, amiért az Erőt és herbalista ismereteimet használva meggyógyítottam a lábán terjedő csúnya bőrfertőzést - fedélzetéről lelépve lábam a felszínt érintett, rögtön megéreztem magamban az égitestet átható Erő egyéni lüktetését. Minden élővilág más és más, mindenhol van valamiféle különös, csak arra jellemző lüktetése és kavargása az Erő vonalainak. A messze távolból érződött az élővilág lüktetése, itt a plasztacél dzsungelben azonban az értelmes lények testében és technológiájában izzott és kavargott. Mehetsz bárhová a galaxisban, ez az egyetlen, ami nem hagy el és amit mindenhol megtalálsz. Az Erő.
Ma pedig az egyik kantinban üldögéltem nyugodtan és iszogattam a bespini tibana koktélt. Enyhén alkoholos ital csupán, nagyobb részt szintetikus édesítőszerek alkotta, inkább üdítőital féleség. Nem volt nagy kedvencem, de a társadalmi elvárásokat kielégíti és legalább elég olcsó. A velem szemben ülő twi'leket nagyon régen ismertem. Legalább tíz esztendeje. Kibernetikus kezei között egy yargán sört forgatott, arca nagyon durván eltorzult a jobb felét szinte eltüntette egy égési seb nyoma, szemgödre üresen ásított. Az egykori szeparatista katona külseje jól mesélt a háború kegyetlenségéről, mivel szegről-végről barátok, vagy legalább jó ismerősök voltunk, pontosan tudtam a történetét. Remek pilóta volt, aki egy csapatszállító hajó pilótájaként próbált meg áttörni a muunilisti köztársasági blokádon, de a szerencse aznap elpártolt tőle. Bármilyen kiváló is volt a kormány mögött, aznap egy jedi vadász akadt mögé és a cimborámnak esélye sem volt ellene, bár becsületére legyen mondva, nehezen adta a bőrét, de végül az Eta-2-es szétlőtte a központi erőforrását és a hajó a bolygó atmoszférájába zuhant. Bár a twi'leket kimentették a roncsból, addigra a teste összeégett, leszerelték, most kereskedelmi pilótaként járta az űrt. De még mindig a barátom.
- Köszönöm, hogy eljöttél Tai-Varcha - bólintottam felé.
A megnyomorodott pilóta széles ívben legyintett.
- Hagyd el, ha rólad van szó, nem lehet fontosabb dolgom, tudom mennyivel tartozom neked. Hívtál és én itt vagyok. Utána néztem annak, amit kérdeztél, de had kérdezzelek meg: mikor rúgott fejbe egy bantha, ha ilyesmibe ártod magad? - érdeklődött aggódva.
Sajnos Tai-Varcha hangszálai is megsínylették a tüzet, recsegő, gépi hangon beszélt és elég hangosan. Nem mintha ez ellen bármit is tehettünk volna, sőt igazából, mintha bárkit is érdekelhetett volna, elvégre semmi illegális nincs benne a köztársasági törvények szerint. Szerencsére az alvilág tipikus gyülekező helyén mindenki leginkább a saját dolgával és üzlettársával foglalkozott. Elmosolyodtam.
- Nocsak. Miből jutottál erre a következtetésre?
- Mert nem lehet normális az, aki ilyesmi után kutat - jelentette ki mély meggyőződéssel. - Nézd, a holocron nincs a Vermixinen ebben nagyjából biztos vagyok, egykori szeparatista katonaként hozzáférhettem az egész könyvtárhoz, nincs. A másolatok túlnyomó részét a jedik megsemmisítették, vagy begyűjtették. Gondolom a coruscanti templomukban van róla még másolat, de hát te már nem abban a csapatban játszol. De mielőtt elmondom mire bukkantam, az Istenért Avram! Freedon Nadd?! Utánaolvastam a fickónak akkor már. Te, ennek még sithez viszonyítva is sötét egy hírneve volt. Árulás, vér, gyilkosságok sora. Mi a francot akarsz te a holocronjával?!
- Tanulni belőle - válaszoltam őszintén. - Ez egy két részes munka, amelynek második részét remekül ismerem már azt hiszem, de az első nélkül nem tudom teljes egészében átlátni a sith tanítását.
- Dugd a fejed egy vödör jeges vízbe! - rázta a fejét a twi'lek. - Nézd, ha valaki, hát én rühellem a jediket. Legszívesebben becsuknám az összeset a templomukba, alá pakolnám az összes aknát, ami a szeparatista vezérhajón van és belerobbantanám az egész bandát a coruscanti bolygómagba, de ez a fószer még rosszabb! A jedi legalább szemtől szembe zúzza le az agyadat, igaz, ott sincs esélyed semmire, de legalább na. Ez a sith nagyúr vagy mi, itt viszont intrika, meg árulás meg minden ilyesmi. Ha engem kérdezel, akkor már inkább egy varázsló útonálló gyilkos, mint egy varázsló politikus...
Finoman megráztam a fejemet.
- Egyrészt azért óvatosan kezeld, amit megtudtál. A háború után a krónikákat a győztesek írják meg, az ritkán van valóban az egyik fél oldalán. Itt is kellő tartózkodással kell kezelni mindezeket, hiszen a jedik végül legyőzték Nadd nagyurat. Ha ő nyer, egészen más írásokat olvastunk volna erről - ráztam a fejemet. - Te már csak tudod, mennyire veszedelmesek a jedik is, nem? - utaltam súlyos sérüléseire. - Az is csak egy háború volt, az pedig nem olyasmi, amiből bárki is makulátlan becsülettel kerülhet ki. Mindenesetre, kérlek, áruld el mit tudtál meg?
- Jól van - bólintott a pilóta. - Nadd egyik tanítványa egy távoli, peremvidéki kis porfészekre menekült, a Graganra. Megtalálták, levadászták, de ő talán vitt magával egy példányt a mestere irataiból. Kutattak utána egy keveset a jedik, de nincs róla információ, hogy megtalálták volna a búvóhelyét. Talán ott lehet a mai napig, persze ahhoz meg is kéne találnod...
Hálásan bólintottam Tai-Varchának, aki még megkérdezte:
- Elvigyelek? Nem nagy kitérő a Gragan...
- Nem kell, köszönöm - nyújtottam parolára a kezem. - Van még egy-két dolog, aminek itt utánanézek, pár nap múlva indulok majd. Talán. Nem feltétlenül vagyok a magam ura, nagyobb hatalmakat követek.
- Ha még a dokkban lesz az Ében Sirály akkor, csak ugorj fel és elviszlek - búcsúzott el tőlem a megnyomorodott veterán, majd elindult. Én magam is fizettem az italomért, majd megigazítottam a derekamon himbálózó fénykardomat és kifelé indultam a kantinból. Nem az én világom volt ez a hely, egy kis nyugalomra vágytam, hogy átgondolhassam, amit megtudtam.