Eedith Temploma

Az üzenet nyomában

-Avram… El kell jönnöd a Devaron nevű bolygóra… siess, szükséged van rám…
Ez az üzenet találta meg a szürke jedit, Avram Bisk-Garth-ot, miközben a gondolataiba mélyedve meditált. Nem tudhatta, hogy ez elméjének játéka-e, vagy tényleg egy igazi üzenet. Gyakran előfordult meditáció közben, hogy az embert megcsalta az a látkép, amit látni, vagy hallani szeretett volna. Óvatosnak kellett lennie, ha utána akart járni. Egy ilyen üzenet sokszor akár csapda is lehetett. Ezt nem tudhatta.
Az üzenetnél egy templom is felsejlett, de csak homályosan. A Jedi Rendben eltöltött időkből még talán emlékezhet, hogy a bolygón található egy Jedi Templom. Talán arra utalhat ez az üzenet. Mit jelenthet ez az üzenet? Egy segélykérést? De ki kereshet egy Rendet elhagyót szürke jedi padawant? És vajon miért keresheti? Rengeteg dologgal kecsegtethet ez az egész, de nem szabad túl nagy hévvel belevetnie magát a dologba, bármi kisülhet belőle.
Amennyiben Avram úgy dönt, hogy elindul a Devaronra, szüksége lesz egy hajóra. Egy bizarr képű, de ennek ellenére kicsit még túlságosan is kedves alak lép oda hozzá:


- Figyelj csak, hallom hajót keresel a Devaronra… Hajlandó vagyok elvinni, úgyis én is oda viszek pár dolgot. Cserébe csak azt kérem, hogy védelmet biztosíts számomra, esetleges támadás esetén… Mást nem igazán kérek, pénzre nekem már nincs szükségem… - mondta, majd a hajója irányába vette útját. - Ez lenne a hajóm, a Gyöngyszem... Legalábbis nekem ez annak számít... Na mit mondasz jedi, indulhatunk?

Az üzenet nyomában

A meditáció az elme nyugvásának időszaka, mikor a bennünk lévő tudás mélyre, a tudatalattinkba temetett morzsáit hozzuk felszínre, mintha a folyó hordalékiszapja alól kavarnánk fel elpusztult kagylók törött héja mögött rejtező igazgyöngyöket és megnyitjuk lényünk egészét az Erő előtt. Belénk veti újabb és újabb horgonyait, átmossa a lelket és az elmét egyaránt, felizzik érzelmeink mélyén és utat talál csontjaink velejéig. Az Erő mindent áthat, így mikor keresztül száguld rajtunk, akkor mi magunk is tökéletesebben válunk eggyé az egész univerzummal, ami körülvett minket, az belénk kerül és mi maradunk őbenne, lüktető, tüzesen hideg áramlatok gócává lesz a jedi teste. Így érhet el hozzánk olykor elképesztő távolságból is üzenet, gyorsabban és pontosabban mint a holonet készségei, mert az Erő minden pillanatban, mindenhol ott van.
-Avram… El kell jönnöd a Devaron nevű bolygóra… siess, szükséged van rám…
Ez a hang vert visszhangot az elmémben. Próbáltam rájönni ismerős-e, hallottam-e már valahol, de első pillanatban olyan volt, mintha visszhangzott volna a koponyámban, még azt se tudtam volna megmondani, hogy férfi avagy nő hangját hallom, sem a fajára nem utalt semmi, legfeljebb annyi, képes kiejteni a basic nyelv szavait, ami eleve kizárt egy jó részt a galaxis lényei közül, mint a vukik, ithoriaiak, huttok vagy rodiánok, de azért maradt is rengeteg. Ezzel nem jutok előrébb.
Szükségem van rá? Miért? Ki lehet és mi a célja ezzel? Egy mester, aki tanítványt keres? És ha igen akkor szürke vagy sötét, netán sith? Nem, a jedikről nem feltételeztem, hogy csapdába csalnának, nem tettem a Rend ellen és tisztességesen távoztam, egykori mesteremmel megbeszélve a dolgot. Nekik nem volt okuk ártalmamra lenni. Mindegy, ez a gondolatmenet nem vezet sehová, csak akkor leszek okosabb, ha utánanézek a kérdésnek.

Néhány órányi bolyongás és kérdezősködés utána dokkoknál egy fajtársam lépett elém, széles békaszáján barátságos mosollyal és tett ajánlatot, hogy elvinne a Devaronra. Kellemes természetű embernek tűnt, de mégsem tudtam benne azonnal megbízni. Nagyon szöget ütött a fejembe az egyik félmondata. "Pénzre nekem már nincs szükségem". Hajjaj. Kalmár, csempész, kalóz, fuvaros, mind azért járja az űr mélységeit, ahol a sötét szirének dalolnak a pilóták babonái szerint, mert krediteket akar keresni. Különben nem vállalnak kockázatot. Valami nem stimmel a fickóval, ráadásul az is furcsa, hogy nem mutatkozik be. Jómagam kezet nyújtottam neki.
- Avram Bisk-Garth a nevem jó kapitány - feleltem, majd őszintén hozzátettem. - Már nem vagyok a Jedi Rend tagja és nem tartozom a mesterek közé sem. Ha ennek ellenére is a hajód fedélzetére engedsz, ettől függetlenül természetesen igyekezni foglak minden veszedelemben kisegíteni és megvédelmezni képességeimből telően.
A Gyöngyszem a maga módján valóban egy gyöngyszem volt, ugyanis tisztán, mint aranyszín rezgés érződött rajta a szeretet, amellyel karban tartották, javítgatták, kezelték. A gazdája nyilván nagyon szerette, de hát ez aztán végképp nem lógott ki az átlagból a pilóták között. Nem volt egy új típus, két előre rögzített ágyúja kevéske tűzerőt jelent egy komolyabb támadás esetén, de egy-egy űrkalóz ellen megállhatta a helyét. Visszafordultam sullusti fajtársam felé és ha így is fenntartotta az ajánlatát, akkor tisztelettel fejet hajtottam felé, majd fellépdeltem vele a hajóra, hogy kezdetét vegye a devaroni utazás.

Az üzenet nyomában

A túlságos kedveskedés hevében a pilóta még a nevét is elfelejtette mondani. Hamarabb eszébe jutott a hajója bemutatása, mint a saját neve. Tényleg szépen karbantartott hajó volt, bár nem új darab, amit lehetett, azt megtette érte a csempész. Először a pilóta lépett fel, majd hátranézett újdonsült utazótársára és ennyit kérdett, bár már tudta a választ előre:
- Na nem jössz, mester? Hahaha! – nevetett fel, majd elindult a hídra, ahol be is indította a hajóját.
A hajó raktere hatalmas ládákkal volt tele, bár nem tudni, hogy pontosan mivel. Nem is tudhatta meg Avram, hiszen csak egy feltétele volt az újdonsült fuvarosának:
- A ládák tartalma tabu, remélem, hogy emiatt nem kerülünk kellemetlen helyzetbe. Ezen kívül bármiről beszélhetünk. A nevem Lur Frerss, fuvarozgatok, csempészgetek és néha egy kis szerencsejáték is belefér, haha! Te mivel ütöd el az idődet őőő… nem Jedi barátom?- hirtelen nem tudta magát jobban kifejezni.
Bár kicsit fura volt a közeledése, a Devaron nem volt túlságosan közel, és Lur nem akarta, hogy végig csendben ücsörögjenek. A raktér irányából előjött a pilóta kissé rozsdás, de annál élénkebb rakodódroidja.
- A helyükre raktam a feg…. Oh… Üdvözlöm, én C-530I vagyok. – amilyen hirtelen odaért, meglepte Avram személye, és gyorsan témát váltott – Mi… mi lesz az utazásának célja? – próbált udvariasan rákérdezni, de érezni lehetett a feszültséget az áramköreiben.

Eközben Lur csak egy hirtelen jövő szúrós tekintettel csendre intette a droidot, alig észrevehetően, utána ismét mosolygott, mintha nem is történt volna semmi.  A droid kíváncsisággal próbálta továbbra leplezni a zavarát, mikor is meglátta Avram fénykardját.
- Egyszer láttam ilyet, amikor a Coruscant-on voltunk, sok embernél volt ilyen. Maga netalán jedi lovag lenne?
Mielőtt még Avram elmondhatta volna Lur megelőzte őt a beszédében:
- Nem Jedi, meg nem is sith…Tulajdonképpen akkor te ki vagy, és miért nem volt jó neked a Jedi Rend? – kíváncsian, egyúttal nyersen rákérdezett Lur arra, hogy mi történhetett az egykori Jedi padawannal, amiért elhagyta a Rendet.

Ahogy beszélgettek, közeledtek az utazásuk céljához, a Devaron bolygóhoz. Lassan el is érték a bolygó felszínét a hajóval, majd le is szálltak oda.
- Úgy tűnik a megbízónk ismét késik...- mondta Lur és felült az egyik láda tetejére, miközben a pisztolyát tisztogatta.

Kíváncsian félrebillent fejjel néztem a rámpán hajója fedélzetére kapaszkodó sullusti fajtársam után, elnyomva egy csendes mosolyt. Egészen nyilvánvaló volt, hogy eltitkol valamit, de én nem vagyok a Jedi Rend tagja, hogy mások titkait akarjam fürkészni, nekem nincs indíttatásom mások titkainak kifürkészésére, amíg nem fűződnek hozzá saját érdekeim is, így hát könnyed léptekkel követtem a csempészt a Gyöngyszemre.

A maga módján csinos kis hajó volt, érződött rajta minden egyes alkatrészéből áradóan az a szeretet, amellyel a gazdája karban tartotta. Végre bemutatkozott a kapitány is, amire enyhén meghajtottam magam felé, majd tisztelettudóan válaszoltam is a kérdésére.
- Kérlek, maradjunk csak az Avramnál, a többi vagy túlságosan hosszadalmas lenne, vagy ki nem érdemelt, mint a mesteri cím - kértem szelíden. - Leginkább csak meditálni szoktam magányos óráimban, vagy a lézerkardvívás művészetét gyakorolni, de ha lehetőség adódott rá, szívesen játszottam pazakot is, de sajnos nincs most nálam pakli. Ha neked van egy tartalék kezdő decked, szívesen játszom veled, ha nem túl magas a tét. Esetleg holosakk? - vontam vállat barátságos mimika kíséretében, amikor előkerült a rakodódroid. Mikor bemutatkozott felé is meghajtottam magam. Ritka gesztus volt, de én elsődlegesen kerestem mindig is a kontaktust a mindent átható Erővel, ami nem csak az élőlényekben, hanem a kozmosz minden apró darabjában jelen van és ezen kis erőgócnak adtam meg a tiszteletet az egység felé. Apró mosollyal biccentettem.
- Fogadd üdvözletem C-5301 - feleltem. - A Devaronra tartok veletek, szeretném felfedezni a titkokat, amelyeket ez a bolygó tartogat.
Végül is nem hazudtam, elég régen lakott planéta ez, rengeteg kulturális kinccsel, múzeumokkal és ki tudja mivel nem. Egy átlagos utazó tarthat ezekért a Devaronra, bár az én célom nem ezek voltak igazán, hanem a planéta egy másik titka, na de ez viszont maradjon az én titkom.

A kis szóváltásba nem szóltam bele, csupán nekidőltem az egyik szállítókonténernek, csak amikor Lur már hozzám szólt, akkor válaszoltam neki a szemébe nézve és a körülmények által lehetővé tett őszinteséggel.
- Olyasvalaki vagyok, aki valahol a kettő között lévő vékony ösvényen jár kapitány - feleltem. - Nem értettem egyet mindenben a Rend által képviselt filozófiával. Ami nagyjából éppenséggel a szerencséd is Lur. Egy sith lemészárolna és elvenné amiket a dobozaidban rejtegetsz. Egy jedi utána nézne mit szállítasz, hogy nehogy a lelkiismerete ellen való dologban nyújtson segítséget. Én viszont nem veszem magamra a te cselekedeteid következményeit és nem érdekelnek a titkaid. Viszont mielőtt nekiindulunk egy valamit szeretném, ha tisztáznánk. Nem nézek bele egyetlen konténerbe sem, hogy éhezőknek szállított szintetikus étel vagy az alvilág által várt halálpálcák vannak-e benne, ez csak a te dolgod. Képességeimből telő erővel megvédelmezlek téged bármilyen kalóz, csempész, rabló, útonálló vagy akár ha elfajulna az üzletkötés, akár a partnereiddel szemben is, de nem vagyok hajlandó segítséget nyújtani a planéta hivatalos hatóságaival szemben. Ha így is áll a fuvar, akkor megköszönöm neked, ha nem, akkor keresnem kell egy másik hajót - tártam szét a karjaim.

Mivel ez ellen nem volt kifogása, így hamarosan csendes beszélgetésbe és kártyázásba merülve közeledtünk a Devaronhoz. Lur jól játszott, hamar ráérzett a hibámra a játékban, amit a kockázatkerülő magatartásom okozott, nagyobb merészséggel állt hozzá nálam és többször került előnybe mint én, ráadásul a paklija is nagyon erős kombináció volt. Mindenesetre élveztem a játékot, rég volt már, mikor utoljára, még egykori mesteremmel, Zaddu Sygannal játszogattunk így néhanapján. Ugyan elhagytam a Rendet, de őszintén meggyászoltam, mikor eljutott hozzám a híre, hogy tavaly a szeparatistákkal vívott harcokban a Kenobi tábornokot támogató egyik műveletben a hajója csillagközi porrá robbant egy protontorpedó találata után. A humán már egy volt az erővel, ami megnyugvást adott a közvetlen veszteséggel szemben.
A planéta felszínén landoltunk egy viszonylag félreeső helyen, ami nem lepett meg a körülményeket figyelembe véve. Újsütetű ismerősöm a fegyverét babrálta, jómagam ellazítottam az elmémet az egyik doboz tetejére ülve magam alá húzott lábakkal. Reméltem, hogy nem lesz probléma a tárgyalások során vagy ha mégis, sikerül azért a Zéró-formával élnem. Ezt sokkal jobban szerettem a megszokott hét küzdőstílusnál. Valahonnan a múlt kútjának mélyéről hallottam visszhangzani Zaddu Sygan szavait, amikor először vesztettem el majdnem az önuralmamat egy sértés következtében és aktiváltam a gyakorló fénykardomat.
"Avram, biztos vagy benne, hogy ezt akarod tenni? Ha egy jedi kivonja a fegyverét, készen kell állnia, hogy elvegyen egy életet, kioltsa annak ragyogását. Visszaküldve az élő Erőbe megsemmisítsen valami egyszerit és megismételhetetlent. Egy sértés, egy súlyos gyalázat, amire holnap talán már nem is emlékszel, de egy év múltán semmiképpen sem, elég ok ahhoz, hogy ezt megtedd? Tanítványom, én már átéltem ezt az érzést, amit a célba érő fénypenge jelent. Ha jó okkal is veszel el életet az Élet védelmében, azok tekintete mindörökre veled magad, akik általad vesztek. Egy Jedi úgy száll párbajba, hogy számot vet győzelem és vereség eshetőségével és nem rendel alá mindent a győzelemnek. Olykor tudnunk kell felvállalni a vereséget is, ha a győzelem ára oly magas lenne, ami beszennyez minket magunkat. Még ennél is jobb, ha véget tudunk vetni ideje korán az összecsapásnak, de a legjobb a zéró-forma alkalmazása. Egy igazi Jedi, legyen bár védelmező, őrszem vagy tanácsos, a legfrissebb padawan vagy a Nagytanács legbölcsebbje mindig erre kell törekedjen, ha megérdemli ezt a nevet. A zéró-forma a leghatalmasabb mind közül, sem az általad preferált soresu, sem bármely másik nem ér fel hozzá. Mert a zéró-forma, ha a fénykard az oldaladon marad, az élet tovább él és csak az ellenségeskedés hal meg, nem az ellenség. Még mindig meg akarod ölni ezt a szerencsétlen részeget?"
Utólag, most is fejet hajtottam magamban és egy tisztelgő gondolatot küldtem Zaddu Sygannak, az örökkön áramló Erő részeként biztosan tudtam, eljutott hozzá. Elmém lecsillapodott, izmaim ellazultak, vártam a találkozást.