Avram Bisk-Garth

Név: Avram Bisk-Garth

Faj: sullusti (de ő maga egy peremvidéki kis mezőgazdasági planétáról, a Klendathuról származik)

Nem: hím

Kor: 24 standard év

Titulus: Szürke jedi padawan

Foglalkozás: remete, törzsi gyógyító

Frakció: alapvetően független, de ha a körülmények állásfoglalásra kényszerítik, akkor inkább Köztársaság párti

Felszerelés:
- Lézerkard (zöld penge, ívelt markolat, aminek a végére a törzsi harcosoktól tanulva egy bőrszíjat erősített, amibe harc előtt a csuklóját dugja, így nagyon nehéz lefegyverezni)
- A jedi öltözethez hasonló, de állatbőrökből készült tunika féleség
- Egy nyúzókés
- 3 db holokron (az egyiken Freedon Nadd sith mester tanításai, a másik kettőn jedi nagymesterek filozófikus gondolatainak gyűjteménye található)
- Egy kis zacskó szárított gyógynövény
(Mivel a rendből kiugrott, remeteéletet élt karakterről van szó, így sem a nyomkövetőt, sem a légzőmaszkot, sem a Com-linket nem birtokolja, nincs hajója sem és sajnos mesterrel sem rendelkezik, találnia kéne egy Szürke Jedit, ha el szeretne mélyedni az Erőben jobban. A rend elhagyásának idejéből megmaradt kis pénzéhez a vadászatai melléktermékeként felgyűlt állatbőrök eladásából van még valamennyi kis pénze, az elfogadáskor szeretném ha meghatároznák ennek pontos összegét)

Kinézet: a sullustiak általában sem magas lények, ő pedig még köztük is viszonylag alacsony a maga 148 centiméteres magasságával, ehhez szálkásan izmos, sportos életmódra valló alkat társul, olyan 45-50 kiló körüli a testsúlya. Mélyfekete szemei és napcserzett bőre van, utóbbi arra utal, rengeteg időt töltött el az utóbbi időben a szabadban. Kezei kérgesek a munkától. Ruganyos, táncosokat idézően könnyed mozgását a soresu folytonos gyakorlásának köszönheti. Tartása olyan emberre emlékeztet, aki állandóan figyelmesen fürkészi a környezetét, mint ahogy a cserkésző vadászok szokták. Fajtársai nagy többsége teljesen kopasz, ő azonban azon nagyon kis kisebbség tagja, akiknek van hajkoronája, amit hosszúra növesztett és vaskos fonatokba rendezett, egészen lapockája alá hullanak alá.

Jellem: Avram egy kifejezetten nyugodt, befelé forduló személyiség, aki általában szívesen marad önmagában, sokkal kevésbé igényli mások társaságát, mint a legtöbb értelmes lény, de nem is utasítja el. Magas a tanulás iránti vágya, szeret új ismereteket szerezni, akár könyvekből, akár másoktól. Nagyon békés személyiség, nem keresi az alkalmat senkivel sem az összecsapásra, de a jediktől eltérően a felé irányzott agressziót minden esetben felvállalja, nem tér ki a végsőkig. Amíg másra nem adnak neki okot kellemesen udvarias, szinte már barátságos jellem, akitől nagyon távol áll a gőg vagy az önelégültség, őszintén szólva inkább talán picit az ellenkező skála felé tendál, ha rejtetten is, de inkább önbizalomhiányos alkat. Nagyon sokat meditál, lehetőleg természetes környezetben, ő az Anyavilágban, az Életben keresi az Erőt, ami mindent és mindenkit áthat. Nem tekinti ellenségnek sem a jediket, sem a sitheket, a Köztársaság és a szeparatisták közötti háborúval pedig egyszerűen nem foglalkozik, számára egyszerű, szokványos konfliktus, ami a történelemben oly gyakori, nem látja okát, hogy ez a saját személyes életpályájára is hatást gyakoroljon. Mivel nem ostoba, azért a sithekkel szemben elővigyázatosabb lenne, ha találkozna eggyel, de amíg a sötét lovag nem akar vele harcot, addig ő nem fogja keresni ennek alkalmát. Egykor jedi konzulnak képezték és ez a mai napig meglátszik nagyszerű szociális készségein, képzett tárgyaló, aki amíg az lehetséges diplomatikusan szeretne megoldani problémát. Nem véletlenül választotta a soresu harci stílust, mind a fénykardvívásban, harcban és az életben egyaránt defenzív felfogás jellemzi. Bár ezzel ő maga sincs tisztában, de Freedon Nadd nagymester Hideg tanítások című iratainak folytonos forgatása lassan, de biztosan mérgezi a sullusti elméjét, ha nem talál időben egy Szürke Jedi mestert, aki maga mellé veszi, vagy egy olyan jedit, aki képes rá hatni, akkor előbb-utóbb elragadhatja a sötét oldal hatalma, bár ez Avram esetében lassú folyamat, mert ő általában nem egy magas hőfokon égő ember, csendes, visszafogott érzelmei és realista felfogása eddig megvédték józan elméjét.

Előtörténet: az Erő hatalmas és mindenkit, minden koron, minden helyen áthat. Ott áramlik a préda ziháló lélegzetében éppen úgy, mint a vadász ereinek falán dörömbölő adrenalindús vérben. A gyilkos egy azzal akit, megöl. Nincs gyilkosság, csak halál, nincs élet, csak létezés. A világ létezik, áramlik, dübörög és elcsitul de van. Létezik. Él. Mivel mindenben ott volt, mindent áthatott és még mindig velünk van, itt van, így az Erő csodái csak azokat lepik meg, akik bezárták szemüket az univerzumra, nem kell ahhoz sem jedinek, sem sithnek, sem szürkének, még csak erőérzékenynek sem lenni, hogy meglássuk. Örök igazságait, a dzsungel törvényhozó szavait oly jól érti minden természeti ember, csak a civilizáltak igyekszenek új, tökéletlen és csonka igazságokat alkotni az Erő bölcsességének helyére.
Az Erő ismerte Freedon Naddot. Az Erő ismerte Matta Tremaynet. Ezért tudtak most itt ülni mindketten az asztalomnál a szerény kis erdei viskómban. Persze ezek nem Erő szellemek voltak, csupán elmém, fantáziám kivetülései, amiket az Erő ruházott fel alakkal és hanggal a számomra, mikor a tanításaikon meditáltam. Belőlem fakadtak, nem igaziak, nem tudnak többet nálam, csupán tevékeny elmém kivetülései, amikor tudatalattimból felkavarják mindazt, amit oda leülepítettek az érzések, a mindennapok tevékenységei, a tiszta tanításaik metamorfózisai, semmi mások. De még így is megtisztelve éreztem magam tőlük.
- El kéne fogadnod az örök tanítást ifjú Avram - csóválta fejét halk, lágy bariton hangon beszélve Freedon Nadd. A sápadt bőrű, sárgás szemű humán sith nagyúr kényelmesen hátradőlni látszott a székében. - A világban nem hagynak nyomot a magad fajták, vagy éppen a hozzá hasonlók - intett az őszes hajú, a jedi rend hagyományos tunikáját viselő idős nő felé. - Ha galamb száll az ágra, majd tovaröppen, ki tudja majd aki később arra jár, hogy valaha ott volt? Ha karvaly vagy sas telepedik meg az ágon, akkor karmai mélyre hasítanak a fa kérgébe, ki arra téved, tudni fogja, milyen fenséges teremtmény ült ott nem sokkal előbb.
- Ez kétségtelenül fellebbezhetetlen nézőpont, egykori tanítványom - sóhajtott most fel az idős asszony. Matta Tremayne egykor Nadd mester mentora volt és a sith nagyúr kezétől vált eggyé az erővel. - Példád pontosan megmutatja a különbséget a jedik és a sithek nézetei között. Az egyéni dicsőség és hatalom keresése valóban a ti utatok, egy jedi azonban nem akar nyomot hagyni a világon, legalábbis nem olyat, amit te annak gondolnál. Mi nem akarjuk felsebezni a fa kérgét. A mi munkánk inkább abban áll, hogy a fa még egészséges, még áll. Márpedig az egész növényóriás nagyobb emlék, mint a karmolások a kérgén, miket hetek alatt begyógyít. Nem tudod elválasztani egymástól, melyik jedi pontosan mit tett érte, de a jedi rend egész munkája messze túlragyogja egy-egy sith mester életmunkáját. Ti egymás ellenségei is vagytok Freedon, bármilyen célért is fogtok össze, a mester nem fordíthat hátat tanítványának, a padawan nem bízhat mentora útmutatásában, ha lehetőséget kaptok rá, egymás életére törtök az erősebb törvényének nevében. Egy jedi mindig feltétel nélkül bízhat övéiben, együtt, vállvetve harcolnak minden fenyegetéssel szemben ami őket, vagy mindazon eszméket fenyegeti, amikben hisznek. Egy jedi mester és egy jedi tanítvány, az kettő. Egy sith mester és egy sith tanítvány, az pedig egy meg egy. Soha nem lesz kettő...
Ebben kénytelen voltam igazat adni Tremaynenak, de jómagam nem ezt tartottam a legsarkalatosabb kérdésnek, amikor a világról gondolkodunk és a helyünkről abban. A sith is így gondolhatta, mert gyorsan témát váltott.
- Egységről beszélsz és a harmóniába menekülsz egykor volt mesterem - szegezte ellen az újabb gondolatmenetet. - De mi a te harmóniád? Mi a világ, amelyben elnyomják az agressziót? Mi történik a világgal, ha nincs benne rombolás? A káosz az az erő, amely előre hajtja a világot. Adj tíz kreditet a nyomorgó koldusnak a tatuini dokkoknál, s életben marad még egy napig. Adj neki minden nap és igazán remek fickó leszel. De ha el kell utaznod egy hónapra, mire visszatérsz, a koldus halott. Halott mert miközben rád bízta magát, hozzád kötötte létezését, elsorvadt benne az önfenntartás ösztöne, lényed rabszolgájává aláztad. Ha nem adsz neki pénzt, talán elpusztul. De talán megerősödik benne az élni akarás, a benső erő, megtanul harcolni önmagáért. Csak így van esélye valóban emberré, valóban erőssé válni. Ha tectuini hangyák várára lép a vigyázatlan vándor ezrével pusztulnak el a rovarok, összeomlanak falaik, de a maradék felépíti újra és erősebbre. Ha nincs pusztító erő, nincs fejlődés sem, nincs megújulás, a világ megreked és tespedt dagonyává fullad. Értelmes, indokolható cél ez?
Tremayne mester megrázta a fejét és széttárta a karjait.
- Csonka a nézőpontod egykori tanítványom - felelte. - Ti a kizárólagos pusztítást hirdetitek, egy olyan társadalom épülése válna a sith filozófiából, amelyben csak az erősebb joga érvényesül, az sem vezet fejlődéshez. Nincs benne helye az építő energiáknak, hisz egymagadban mit építhetsz? Egy ilyen szociális berendezkedés kizárja az összefogást, a magányos kath-vad pedig mindig elpusztul. Egy ilyen létezés önmagában zárja ki a fejlődést, ami viszont a tudatos pusztítás nélkül is mindig jelen lesz. Újabb és újabb járványokra kell a tudománynak megoldást találni, a gyártási technológiák, a fuvarozási nehézségek egyre jobb robotokat, egyre gyorsabb vagy nagyobb űrhajókat igényelnek, had ne folytassam. A világ önmagában biztosítja azon szükséges káoszt és rombolást, ami a fejlődéshez szükséges, ez nem indokolhatja annak tudatos választását.
Elmerengve néztem a fantáziaszülte szellemekre miközben óvatosan egymáshoz támasztottam ujjhegyeimet és igyekeztem átélni mindkettejük tanítását.Egyik sem volt elég, egyik sem teljes, egyik sem határozott, hiszen nem a valódi Freedon Naddból és nem a valódi Matta Tremayneból táplálkoztak, csupán belőlem, mindabból, amit munkájukból megismertem. Hiába próbáltam összerakni minden szilánkot, megérteni a teljes képet, csak megsejthettem a freskó körvonalait, mit teljes tanításuk kirajzolt volna elém. A sith nagyúr felém fordult.
- Itt, ezen a jelentéktelen planétán, a vad ugnaught törzsek szomszédságában élő remeteként nem fogod sosem megérteni mindazt, amit kínálhatunk neked - közölte szomorkás, együttérző hangsúllyal. - A Hideg Tanítások a második munkám, ezt már az Erő sötét útján járók részére írtam. Nem értheted meg az alapok nélkül. Meg kell találnod hozzá a Sötét Hívását is.
- Nem javasolnám - rázta a fejét keményen Matta Tremayne. - Egyáltalán azért vagy még józan eszednél fiam, mert csak a munka második felét ismered. A Hideg Tanításokkal egy jedi lovag már elbír, de te nem vagy lovag Avram. A Sötét Hívását még a mesterek is csak óvatosan veszik a kezükbe. Freedon nagy térítője volt az Erő Sötét Oldalának és azok a nézetek nálad sokkal tapasztaltabbakat is megronthatnak. Valóban ideje lenne elhagynod ezt a világot, megkeresned önmagadat. Térj vissza a Jedi rendbe fiam, vagy ha azt nem is, legalább keress egy igazi Szürke Mestert elméd árnyalakjai, rég sírjukban pihenő mesterek szavai helyett. Nagyobb ingovány ez, mint aminek a mélységét sejthetnéd, ha ilyen alapokra építkezve igyekszel megtalálni a bölcsességet, hamar magába ránt, elmerülsz és a végén csak a sötét oldal vár. Annak végén pedig a halál.
Megacéloztam az elmémet, hogy elcsitítsam az elmémben háborgó tajtékját a világos és a sötét eszméknek, mik régen lobot vetettek bennem egyaránt, aztán halkan suttogtam magam elé.
- Hiszek benne, hogy a természet az Erő legtökéletesebb formája, annak tiszta megnyilvánulása. Hiszek benne, hogy jedikre és sithekre is szüksége van a világnak, hogy fennmaradjon az egyensúlya. Meg kell találnom azt, aki el tudja mélyíteni bennem a szürke tanításokat, de hol keressem?
- Erre mi nem tudunk válaszolni - mosolyodott el vértelen, éles ajkaival Freedon Nadd. - Mi csak a képzeleted szüleményei vagyunk, tanításaink elmédben alakot kapott másai, nem többek, semmi olyat nem tudunk, amit te magad ne tudnál.
- De a választ magad is sejtheted - tette hozzá a jedi asszony. - Legyél bár jedi, sith avagy szürke, az Erő átjár téged. Képes vagy meditálni, gyógyítani és másokat utat mutatni általa. Aki méltó mások lábait ösvényeikre kormányozni, megtalálja ugyanezen módon saját csapását is.
- Az Erő vezetni fog - suttogtam elégedetten, mire mindketten bólintottak és eltűntek, magam pedig visszatértem lelkem mélységeiből a való világba, kicsiny szobám asztala mellé. A bútorok, melyek eddig lassú körtáncukat járták körülöttem meditációm alatt, most lassan visszaereszkedtek a talajra. A holokronokat szeretettel tettem vissza a kis ládába, majd kinyitottam az ajtót, hogy beengedjem az érkezőt. Az ugnaught férfi meglepetten bámult rám vadászfestéses pofájából elkerekedett szemek vizslattak, röfögő hangon szólított meg.
- Vártál már bölcs ember?
- Idővel az ember, ha eleget foglalkozik vele, megérzi az élet gócait a világban, mikor elméjét elcsitítja - bólintottam. - Miért keresel Kovata, a Nyakroppantó?
- Maggoth megmarni testvérem. Keletre. Testvér véres. Haldokló. Bölcs ember segít?
Bólintottam és az ugnaught után indultam tempós kocogással. Nem kívántam elutasítani egy szenvedő kérését. Nem volt rá okom. A maggoth elpusztult, a vadász halála nem szolgálná tovább az egyensúlyt. Egykori mesterem a jedi rendben egykor úgy tartotta, nagy gyógyító lehet belőlem még egy napon, csak remélni merhettem, továbbra sem fakultak meg a képességeim, bár eleget gyakoroltam őket az ugnaughtok között. A törzsi életmód tökéletesítette a szemléletemet az elmúlt években. Három hosszú év. Köztük ismertem meg a valódi filozófiát, még ha ezzel ők nincsenek is igazán tisztában, hiszen ők nem keresik, ők minden nap megélik azt. Ők egyek a természettel, az Erővel. Az ő mentalitásuk kegyetlenebb mint a jediké és együtt érzőbb mint a sitheké. Nem nyomják el az érzelmeiket és nem is adják át magukat nekik. Tökéletes a maga nemében, de valóban, mostanra már megtanultam tőlük, amit taníthattak, távoznom kell.
A tisztáson megtaláltuk a haldokló törzsi vadászt. Mellé térdeltem, majd elmémet elcsitítva kerestem a kapcsolatot az élő Erővel, ami átjárta a vérző, sokkos testet. Óvatosan tereltem hullámait a sebekre, finoman igazítottam a természetes folyamatok serkentésére, amik a szöveti regenerálódást szabályozták. A sebek beforrtak, a test rángása megszűnt. Kovata szemébe néztem.
- Testvéred visszatért a Nagy Istennőhöz vezető kapuból, de még gyenge. Pihennie kell.
- Köszönöm bölcs ember - hajtotta meg magát hálásan az ugnaught, amire biccentettem. Elfogadtam a háláját, hiszen annak van alapja, elhárítása hazugság lenne, álszentség. Helyette egy pillanatra a távoli város felé néztem és hozzáfűztem.
- Mond meg a tieidnek Kovata a Nyakroppantó, hogy elmegyek. Más helyen várnak rám, mennem kell. De köszönöm nekik, nektek az időt, amit veletek töltöttem és amit nekem tanítottak. Mond ezt meg, legyen ez a hálád. Én érzem a hívást magamban. A holnap este már nem talál a kunyhómban.
- Bölcs ember hiányozni fog. Miért megy el?
- Hogy még bölcsebb legyen - húzódott mosolyra a szám. Vagy halott, de ezt már csak magamban tettem hozzá.

Üdvözöllek az oldalon Avram!

A történeted igazán érdekes, s ugyan rengeteg kérdést hagy maga után megválaszolatlanul, ez még inkább növeli a karaktered érdekességét. Remélem, a jövőben ezek a dolgok majd egyre inkább a felszínre törnek, ahogyan új utadon haladsz. Habár nehéz a szívem, amiért valaki, aki ily sokat tud az Erőről elhagyta rendünket, az előtörténetedet ELFOGADOM!
Az összeg, amit a zsebedbe helyezek kezdésnek 5.000 kredit, ez fele az átlag Jedi kezdőösszegnek, úgy vélem így korrekt a dolog.

Ne felejts el adatlapot készíteni, sok sikert új célod elérésben!