CC-9949 // Sign

Név: CC-9949
Faj: Klón, Kamino
Nem: Férfi
Kor: 10 éves
Titulus: Gyalogos, Becenév: 9, később „Sign” / Jel
Foglalkozás: klón katona, Nehézgyalogság
Frakció: Köztársaság
Felszerelés: Klón katonai egyenruha, egy teleszkóppal ellátott DC-15A, egy DC-17 típusú pisztoly, Gránátok, 0 kredit, Mászókábel


Kinézet: Az egyenkatona tökéletes példája. 185 centiméter magasságával többi társával együttesen állja az egyenes sort. Teste jól kidolgozott és felépített izomzattal rendelkezik, mely mobilitást és kitartást eredményezhet a csatatéren. Nem igazán lehet különbséget tenni közöttük, csak ők maguk tudják. Állától és orra alól a füléig egybeérő borosta húzódik, haja katonásan van rövidre vágatva. Testtartása mindig is a fegyelmezett katonát tükrözi, ahogyan lépteinek mozgása is.
Jellem: Sign rendkívül higgadt személyiségű katona, türelmes típus. Érzékeiben mindig megbízik, mivel általában beigazolódnak, s éppen ezért képes várni. Barátságos és vidám természetű, annak ellenére, hogy igen csak realista egyén. Képes átlátni a dolgok menetét, s megérteni azokat, így látja, mi történik a világban. Bár tudja, hogy ő maga, ahogy megannyi társa is, üvegcsékből született, nem tartja magát egyszerű gépnek, s nem is nézi jó szemmel, ha valaki futószalag katonának nevezi. Ha nem lenne benne ennyi érzés és gondolat, semmiben sem különbözne a konzervektől, de szerencséjére megvannak benne.

Előtörténet
Emlékszem, mikor fiatal voltam, normálisnak éreztem, amit láttam. Több ezren voltunk egy nagy fehér teremben, ahol ettük, aludtunk, tanultunk a többiekkel. Másfajú lények néztek minket a szoba tükrein át. Hosszúnyakú, szürkés lények. Kaminóiak voltak, a szülőbolygóm nevéből adódóan. Minden egyes napnak megvolt a maga rutinja, felkelés, testmozgás, étkezés, tanulás, testmozgás, étkezés, testmozgás, tanulás, alvás. Nem különböztünk egymástól, mindenkinek ugyanolyan arca, haja, sőt, még a ruhája is ugyanaz volt. Több ezer gyermeket neveltek egyszerre ezek a kaminóiak, s akkor még azt hittem, ez a természetes.
Mivel a több ezer társam nem kommunikálhatott és bontakozhatott ki egy szociális környezetbe, ezért kisebb csoportokra bomlott a nagy egység. Lakótársaimmal együttesen végeztük el a napi rutinunkat. Jobban megismertük egymást. A klónszámom miatt a Kilences becenevet kaptam a barátaimtól, melyet évekig viseltem magamon, sokkal egyszerűbb volt így hívni, mint kimondani, hogy CC-9949. Ugyan az oktatóim türelmesen mondták végig a számsort, akárhányszor kiemeltek valamiért, így a számom megmaradt afféle kabalaszámnak.
Mikor a kadét évek megkezdődtek, három társammal folytathattam gyerekkori barátságom. Mivel egyikünknek sem volt valódi neve, így egymást elnevezve lettem végül Négyessel, Huszonhárommal, Tizeneggyel igazi társak. A kadét években a tanulás már nem csak az alapdolgokra összpontosult, hanem eddig nem ismert tudást tártak elénk. Hamar megtanultuk, hogy kik is vagyunk mi, hogy miért is születtünk. Hogy ami itt történik, nem természetes útja annak, amin átestünk mindannyian. Hogy minket azért nevelnek, hogy egyszer majd harcba szállhassunk. Harcba szállás. Mit is jelenthet ez? Sohasem kellett még valódi harcba bocsátkoznom, ahogy senkinek sem körülöttem. Ugyan voltak néhányan, akik ingerlékenyebbek voltak a többieknél, ezáltal agresszívabbá váltak bizonyos helyzetekben. Az egyik volt szobatársam összeverekedett egy másikért az ágy miatt. Végül az én felajánlásommal ért véget a véres csetepaté, mielőtt még elkezdődött volna. Ha igaz minden, amit tanultunk, akkor nem kell már most az elején szétvernünk egymást. Tartalékolnunk kell minden erőnket és bátorságunkat a későbbiekre. Mert ha a Kaminon ennyi embert készítenek háborúra, akkor az biztosan nagy háború lesz. A folyamatos orvosi vizsgálatok és egyre erőltetettebb fizikális edzések ismételten bebizonyították hipotézisem. A kadét évek első két negyede nyers tanulással telt el. Azonban a harmadik szakaszában bevezették az úgymond szimulációs edzéseket. Ugyan elméleti órákon láthattunk és foghattunk már a kezünkben DC-17-es pisztolyt, sőt, voltak a második szakaszban néhány lőgyakorlatunk, most azonban a teremben, ahol álltunk, mindenki előtt közel két méter hosszú, nem valódi, de valós méretekkel ugyan, könnyített súlyú DL-15-sök előtt állunk. Most már nem csupán meg kellett fogni és megforgatni, érezni a hideg fémet, hanem a gyakorlati órákat végző tisztet követve kellett tartani. Miután mindenki megemelte a puskáját, előrelépett, egyetlen vízszintes sorba. A tiszt ütemére kellett felemelnünk, jobb kezünkkel hónunkhoz közel tartva a puska markolatát, míg ballal a cső alatt tartva, a szemünk elég helyeznünk. Miután mindenki elkészült az alaptartással, a tiszt végigsétált, s alaposan megvizsgálta. Sokak nem tartották megfelelően, ám ahogy az oszlop újra és újra maga elé emelte a puskát, majd vissza a nyújtott jobb kar tenyerében és a vállon pihentetett pozícióba. Miután megtanulták a fegyver megfelelő tartását, ideje volt a lőgyakorlatoknak. Különböző távolságú táblákat és mozgatható objektumokat felhasználva mérték fel a tudásunkat. Míg sok társam szinte azonnal tüzet nyitott szinte bármire, ami megmozdult a pályán, én mindig vártam, amíg nem hallom a mechanika kattogó hangját. Onnan a másodperc egy töredéke állt rendelkezésemre, hogy felmérjem az érkező tábla színét. Ha piros tábla volt, akkor lőhettem, ha viszont zöld, akkor találat esetén pontlevonással büntettek. Ahogy haladtunk át az egyre bonyolultabb és nehezebb lőgyakorlatokon, bekerültünk a szimulációs termekbe. Itt már valódi harcjelenetekbe csöppenhettünk bele, mely a reflex, a kitartás, a csapatösszhangot mérte fel és edzette. Szüksége volt minden embernek az osztagára, egyedül biztos halál várt rá.
A szimuláció első pályái még egyszerűnek bizonyultak, mozgó bábok, kevés is volt belőlük, lassan is mozogtak. Majd jöttek az egyre gyorsabb ellenfelek, akik már képesek voltak elektrosokkot mérni a ruhánkon található mérőkbe. Találatkor a sebesült kadétnak el kell hagynia a pályát, s meg kell várnia a szimuláció végét. Nem egyszer volt, hogy a teljes csapat kiesett a szimulációs pályán, így újra kellett kezdeniük. Ám ahogy kezdték kiismerni egymás mozgását, egyre jobban vették együtt az akadályokat. 4-es és 23-as kissé forrófejűbb volt társainál, ám hála Kilencnek, képesek voltak kevés kieséssel teljesíteni a feladatokat. Az utolsó kadétévekben egyszer feljutottak egy Cirkálóra, ahol kipróbálhatták a légvédelmi lövegeket, ám Kilenc inkább a földön szeretett tartózkodni.
A szimulációk is egyre komolyabbak voltak, különböző feladatokat kellett megoldaniuk. Egyszer egy jól védett, egy ki és bejárattal rendelkező épületbe kellett behatolniuk. Kilenc és társait egy tizenöt fős osztagba helyezték, hogy jussanak be az épületbe és juttassák ki a benn lévő objektumot, mely ez esetben egy dosszié volt. A szimulációban két lábon járó ellenséggel néztek már szembe. A házat könnyedén körbevette az osztag, majd együttesen akartak behatolni. Az osztag fele odaveszett, mikor az ajtó előtti elektrosokk aknákra ráléptek. Kilencnek hála az osztag másik fele várt, nem bízott a feladat egyszerűségében, így várakoztatta társait. A robbanással együttesen nyílt meg az ajtó, s léptek ki a szeparatista droidokhoz hasonló szerkezetek, akik tűz alá vették a megmaradtakat. Addigra a megmaradt nyolc embernek volt ideje kissé szétszóródni, s több irányból tüzelni az ajtóra. Kilences és két társa ez idő alatt előrébb lopakodott, s egy gránátot dobott az ajtó elé. A küldetésben nem szerepeltek hadifoglyok, így az épület csakis az ellenség fészke. Ideje kitakarítani.
Az ajtóban robbanó gránát megtette hatását, a legtöbb gépet lekapcsolta, ekkor pedig Kilences jelzésére bevették a házat, s lefegyverezték a bennlévőket vagy hatástalanították őket.
A küldetést végignézte egy magasabb szintű oktató is, s elégedett volt az akció sikerével.
- CC-9949, lépjen előre. – utasította a tiszt. Kilences előre lépett, teste katonás tartásban meredt előre. Tekintete előrefelé nézett, nem nézett az elöljáró szemébe. Állát bátran emelte a magasba, miközben a tiszt folytatta.
- Van netalán neve, kadét?
- A társaim Kilencnek hívnak.
- Hm…találó név, azonban végignézve az akciót, türelmet és jó vezetői vénákat véltem felfedezni magában. Ha gondolja, megtarthatja a Kilences nevet, ám én valami olyan névre gondoltam, mely még inkább önre utal. A Jel, a türelem és a pontosság jele. Az ön jele pedig sikerre viheti katonáinkat a háborúban. Ön mától hivatalos katona, Sign közlegény.
- Köszönöm, uram.
- Jöjjön velem a Huszonhármas blokkba. Ott kap további eligazítást.
- Uram, igen uram
Signt az elismerés meleg érzete fűtötte belülről, úgy érezte, a türelemnek mindig megérik a gyümölcse. S ha ezen az úton halad tovább, nem kell sokat várnia már, hogy a valós háborúban is bizonyíthasson.
A Huszonhármas blokkban több ezer, fehér ruhás katona tisztelgett már, köztük én magam is. A blokkot másnap kiürítették, ahogyan sok másikat is. Újabb szállítókra tettek minket, mely az esős kaminói éghajlaton éjszakán átsuhanva tért ki a légtérből. Az esős bolygó körül már vártak a Cirkálók. Több ezer LAAT hozta magával a katonákat, megtelítve az anyahajókat. A cirkálók indulásra készen álltak. Az úti célunkat már közölték a Kaminón. Egy jedimester érkezett alig egy napja a bolygóra. Ugyan Sign nem látott még jedit, ahogy szinte egyik társa sem, jelenlétének híre hamar végigsöpört a blokkokban. Signékat azért képezték éveken át, hogy a Köztársaságot megvédhessék a jedilovagok oldalán. Ezért születtek és ezért fognak harcolni. A Köztársaságért. A Jedikért. A békéért.
A felpakolt cirkálók végül hiperűrugrással elérték a vörös planétát. Már jó néhány cirkáló jelen volt az atmoszférában. Signék hajójának legénysége hihetetlen gyorsan tömítette meg a LAAT szállítókat, melyek gyorsan repültek a már szemmel is jól látható csatatérre.
Emlékszem arra a pillanatra. A látvány beleégett a szemembe. Hatalmas füst lepte be a vörös bolygó felszínét. A füstön keresztül pedig vörös és kék lézersugarak milliónyi villódzása pusztította a két hadsereg sorait. A hajó, mikor földet ért, kinyitotta az oldalsó ajtókat, én pedig a puskámat magam elé emeltem, s lőni kezdtem a sűrű, vörös ködbe. Nem láttak, merre lövök, csak tudtam, hogy célba fogok találni. Mire a mi hajóink földet értek, az első vonalaknak sikerült előre törniük, minket már az előre nyomulásnál vetettek be. A poros sivatagban haladva lőttük és csak lőttük a szeparatista dobozokat. A szimuláció egyik pályája sem adhatta át ezt az érzést, amit akkor éreztem. Hiába a sok fény és robbantási technika, nem lehet szimulálni egy efféle helyzetet. Meg kell élni ahhoz, hogy tudd, mit is jelent a háború.
Itt volnék hát, egy előretolt őrségben, kezemben a DL-15A-val, melyre egy közepes távú teleszkópot szereltettem még a Kaminon. Épp ezen a távcsövön vizsgálom a környéket. Eddigi hófehér ruhám vörös homokkal van bemocskolva. Ugyan a droidhadsereg visszavonult, néhány vonalunk még itt marad, mielőtt végleg vissza nem szállíttatnak minket a Cirkálókra.

//Elnézést a rövidségért, az Előtörténetek sohasem mentek//

Üdvözöllek az oldalon (ismét )

Az előtörtéteneted elnyerte a tetszésemet, a "rövidsége" ellenére jó tartalmat láthattam. Így természetesen ELFOGADOM, készítsd el az adatlapodat és irány a háború!