Frax Opnin

Név: Frax Opnin

Faj: Ember

Nem: Férfi

Kor: 34

Titulus: Silent Echo (becenév, Néma Visszhang)

Foglalkozás: Kalandor

Frakció: Független

Felszerelés:
- Képen látható ruházat
- 2 DX-13-mas pisztoly
- 1 Droid deaktivátor
- Gránátok
- 4.000 Kredit
- Flash Idrall hajója (YT-1210)

Kinézet:

Magas, jó kiállású ember, széles vállakkal, erős karokkal. Haja és szakálla világosbarna színű, mind a kettő közepesen hosszú, és ápolt. A ruházata jól szigetelt, páncélzata az időjárásnak ellenálló, de nem túl nehéz, így nem akadályoz egy fürge elszelelésben sem. Amennyire tudom, mindig fejlesztem valamilyen úton-módon. A két pisztolyon kívül, van egy kis droid deaktivátor elrejtve a csizmám falába. Igaz, csak droidok ellen hatásos teljesen, azért élőlényeknek is lehet pár kellemetlen másodpercet okozni vele, ha nem számítanak rá. Magabiztos, határozott kisugárzással rendelkezem, akkor is amikor éppen a kutyaszorítóba belekerülök.

Jellem:

Mint a kinézetnél is megemlítettem, nem csak a kisugárzásom, hanem én magam is magabiztos és határozott vagyok. Igyekszem mindig nyugodtnak maradni, és olyannak látszani, aki uralja a helyzetet. Nem szeretem, ha nem vesznek komolyan, képes kihozni a sodromból. Ettől függetlenül van egy lazább énem, ami az utam során fontos, hiszen ha közvetlen vagyok az ügyfelekkel, az általában mindig beválik. Bár nem vagyok a pénz rabja, az egyik motivációm, és lehetőségem is egyben a kitörésre, ha minél többet szerzek belőle.

Előtörténet:

Mindig azt gondolják az emberek, hogy a csempészek, hamiskártyások és a kalandorok a társadalom perifériájáról kerülnek ki. Koldusnegyedek elárvult lakói, rabszolgasorba taszított bolygók alárendeltjei akarnak kitörni csak. Hiszen ez az egyetlen motivációjuk, lehetőségük arra, hogy a nyomorult életükből ki tudjanak törni. Eladják magukat egy adagnyi ételért, ezért ölnek, lopnak, bizonyítanak, hogy ők mikre képesek ennek érdekében. Bizonyítanak, de egyikük sem saját maguknak, hanem valami kisebb-nagyobb kartellnek, akik velük végeztetik el a piszkos munkákat. Talán csak azért elterjedt pletyka ez a galaxisban, mert még nem hallottad az én történetemet... Igaz, ez a kivétel csak erősíti a szabályt, legalábbis ezt tartja a szólás.
Tehát az én történetem a Corellia-n kezdődött meg 34 évvel ezelőtt, amikor is a bolygó elitjébe tartozó, és törekvő Opnin család negyedik gyermekeként a világra jöttem. Én vagyok a legfiatalabb férfi a családban. A családfő, apám, a Koréliai Mérnöktársaság egyik magasabb beosztású mérnöke volt, aki szinte a semmiből mászott fel oda, ahol most tart. Elismert a szakmájában, minden képessége megvolt arra, hogy a legjobb legyen benne. Családi hagyományt akart teremteni azzal, hogy gyermekei közül a legtöbben ott helyezkedjen el, ezzel is jelezve az elkötelezettségét a munkáltatója irányába. Ezt...mondjuk úgy csak részben sikerült kiviteleznie. Az öreg mindig is szigorúan nevelt minket, és a legkisebb dolgokat is, amivel sérthettük volna a jó hírnevét, a csirájában elfojtotta, és keményen meg is büntetett érte minket.
Akárhogy is valamiért mindig is én voltam a fekete bárány a családban, mindig rajtam csattant az ostor, és mindig én lettem elővéve, ha valami történt. Nem azért mintha nem tettem volna meg ezért mindent, de sokszor igazságtalanul ért a bántalmazás. Én csak egy kis figyelemre vágytam, amit a munkamániás apámtól sosem kaptam meg. Az ellentétek addig fajultak, hogy egyedüliként a családból engem katonai pályára szántak, valamilyen vezetőpozícióba, ha végigmegyek a ranglétrán.
Az akadémián akármennyire is ellene voltam, jól teljesítettem, de szabadidőmben mindig bütyköltem és különböző típusú repülőket vizsgáltam. Bár nem voltam mérnök, azért a családi befolyás megtette a hatását, így jól értettem minden apró-cseprő részletéhez is. A védelmi erőknél pilótává váltam, így valamennyire bírtam is az egészet, de úgy éreztem többre vagyok hivatott, mint negyedévente, egy-egy betévedt idegen hajót, vagy valamilyen magasabb státuszú üzletembert a bolygón belül kísérgessem. De azért volt bennem egy gát, ami visszatartott, és sosem gondoltam volna, hogy odajutok, ahol most vagyok.
Ehhez egy nagyon jó motiváció kellett, ami éppen a sors által így intéződött. Hát vagyis ha nevezhetjük őt a sorsnak. Egy egyszerűbb kísérés lett volna a feladat a rajommal, akit alám osztottak be. Nem voltunk bajtársak, sem barátok: irigyek voltak rám mind, hiszen a családom miatt én egy könnyített ranglétrán lépkedhettem egyre föntebb. Kicsit olyan, hogy míg ők 1-et léptem, én addig 3-mat is. Persze a tudásom megvolt a feladathoz, így sem érezték és éreztem igazságosnak: mindenesetre ki lettem közösítve.
Szóval egy egyszerű kísérés lett volna, de az egész hirtelen egy légi csatába fordult, amikor az érkezők nem tudták azonosítani magukat és tüzet nyitottak. Mint kiderült egy fejvadászcsapat volna két kísérőhajóval. A rajommal azonnal megkezdtük a támadást:
- Mindenki, támadó alakzatba, nem juthatnak a fővárosba! - adtam ki a parancsot és támadásba lendültem.
Régebbi gépek voltak, de az egyik fürgébb volt a a többi kettőtől. Repkedtek a lézernyalábok, viszont azt vettem észre, hogy az elit pilóták egyszerűen nem találják el az ellenséget, és valahogy az ellenség sem őket. Én lőttem ki az egyik lassabb gépüket, majd egyből a másikat vettem célba, amikor is azt vettem észre, hogy eltűnt a fedezetem. Egy külön rajban repültek, és ahogy figyeltem, csak mímelték a csatát az ellenfelekkel. Itt körvonalazódott bennem, hogy eléggé nagy gáz van. Ez talán a lehetőség, hogy kitörjek? Nem foglalkozva a fenyegetéssel elindultam a szülőbolygómról, a nyakamban a fejvadászokkal, legalábbis ami maradt belőlük. Még mielőtt az űrbe értem volna, az egyiket még sikerült egy csellel kivonnom a harcból: túl közel jött hozzám, így egy gyors hátbakerüléssel sikerült kilőnöm a másik lassabb hajót is. Az életem volt a tét, hiszen a fürge még mindig utánam loholt. Az üzemanyag csak Devaron bolygóig tartott volna ki a számítógép szerint. Végig követtek, de sikerült jól manőverezve a bolygón található fővárostól nem messze elérnem, mikor is egyszer találatot kaptam a gépem szárnyán és zuhanni kezdtem. Dzsungelszerű helyre tartottam vészesen gyorsan, így fékeztem a hajót kézzel lábbal, amennyire csak tehettem. Egy hatalmas tavon kacsázva annak partjára értem. A gépemnek annyi, de szerencsére én néhány zúzódással megúsztam az egészet. Nehezen kikászálódtam a hajóból egy pisztoly társaságában, amikor is láttam a másik gépet tőlem pár méterre leszállni. Kettő fejvadász állig felszerelkezve jött felém.
- Nahát nahát... Frax Opnin az öreg Dram Opnin fia, micsoda meglepetés!
- Mi ebben a meglepetés, végig követtetek engem, egyértelmű, hogy megbízást adtak nektek. - mondtam, majd egy kis vért köptem magam mellé - De ki bízott meg benneteket?
- Ha haha, hát nem is sejted? El-elszivárgó irigy csapattársak, egy öreg akit mindig szégyenbe hozol és keresztbe teszel neki? Na beugrik már?
Ez teljességgel kizárt, nem lehet...hogy az apám küldte rám őket.
- De mi van a rajommal, ők éppen ezért voltak rám irigyek...az apám miatt? - kérdeztem kissé felbőszültem.
- Oh, ők dalolva mentek bele az egészbe, nekik is jól jött, hogy az ilyen ficsúr eltűnik a képből, és átvehetik a helyedet.
Bár az ideg dolgozott a fejemben, próbáltam a következő lépésemet tervezni. Nem állt jó a szénám és ezzel nagyon enyhén fogalmaztam. Lassan a pisztolyomért nyúltam volna amikor a fejvadászok mögül az égen egy  repülő tűnt fel, és tüzet nyitott a hajójukra. Amikor hátrafordultak azonnal előkaptam a fegyveremet és mellkason lőttem az egyiket, míg a másikat a hajójuk felrobbanása lökte fel. A felmentősereg egy ismeretlen hajó volt, ami leszállt mellém, és mikor landolt a gazdája is ugyanígy tett.
- Köszönöm, de ki vagy te?
- Egy olyan, aki szintén nem bírja a faterodat, és esélyt ad az új életre..-mondta vigyorogva, majd kiköpte a cigarettát a szájából és bemutatkozott - Flash Idrall, és nagyon szívesen. A hajón elmondok mindent...Izé, azzal még akarsz kezdeni valamit? - mutatott az ébredező fejvadászra.
- A türelmedet kérném...- válaszoltam majd odasétáltam hozzá és megrángattam - Ide figyelj, jól jegyezd meg amit mondok: itt az összes pénzem, add át Dram Opnin főmérnöknek, és mondd meg neki, hogy dugja fel magának jó mélyen, mert én élek... és ha én nem is az élet majd visszaadja neki ezt a kölcsönt..
Befejeztem mondatom, majd egy ütéssel kiütöttem az üldözőm. A kreditjeimet rászórtam, majd köptem egyet és sétálni kezdtem Flash hajójának irányába... Így elindultam hát vele az ismeretlenbe, még az is jobb hely volt, mint otthon.

Kedves Frax!

Az Előtörténeted tetszett, igazán érdekes egy karakter, számomra sugárzik belőle valamiféle természetes keménység, nem lettem volna a fejvadászok helyében! ELFOGADOM!

Látom, kalandorként az első szinten lévő jutalmakat már beleírtad a történetbe, ezért nem is mondhatok mást, minthogy gyárts egy karakterlapot, azután irány a galaxis!

Köszönöm szépen!

Igen, megelőlegeztem magamnak a kasztoknál írt dolgokat!