Tremor Sadvik

Név: Tremor Sadvik
Faj: Ember
Nem: Férfi
Kor: 21
Titulus: Padawan
Foglalkozás: Jedi Padawan - Jedi Védelmező
Frakció: Galaktikus Köztársaság
Felszerelés:
- Fénykard: egyágú, zöld penge
- Jedi egyenruha
- Com-link
- Légzőmaszk
- Nyomkövető
- 10.000 kredit
Kinézet: 180 cm magas átlagos kinézetű fehér, fiatal, férfi ember vagyok, hajam rövid és barna, szemem azúrkék. Jedi egyenruhát,- köpenyt és tunikát viselek, valamint mellvértet.
Jellem: Megfontolt embernek tartom magam, néha kalandozó de általában higgadt. Rossz tulajdonságaimhoz tartozik, hogy néha igen makacs is vagyok, bizonyos emberekkel szigorú.

A Naboo nevű zöld bolygóról származom. Apám Isak Sadvik, királynő katonája volt életét vesztette a Naboo-i blokád alatt, anyám Idael Rebom volt meghalt születésem után nem sokkal. Miután apám is meghalt egy nevelő otthonba kerültem, anyám testvére Olivier Rebom Jedi lovag Coruscant-on, aki néha meglátogatott. Egyik alkalommal azt mondta, hogy engem is átjár az erő, és ezt bizonyára a szüleim is tudták, de soha nem akartak erről beszélni nekem se és senkinek, különben is bolondnak tartották Olivier-t, amiért ezt az életformát választotta. Hamarosan eljött értem két Jedi lovag és azt mondták menjek velük útközben kérdeztem őket, hogy mi is ez az erő, bár nem sokat sikerült kihúzni belőlük. Egy hatalmas templomnál álltunk meg, nagy folyosókon keresztül egy körterembe érkeztünk, ahol sok nagy komor lény foglalt helyet. Miután odamentem a terem közepére így szólt az egyik kis zöld öreg: „Nagyon örülünk, hogy utad a Jedi rendhez vezetett ifjú Tremor! Az utad még csak most kezdődik! Rengeteg próba áll előtted, ne legyen benned soha a félelemnek még csak egy csepp szikrája sem!” Ez a mondat végigvezetett a Jedi-vé válásom rögös útján, később fény derült számomra miért is mondta ezt a Yoda nevű nagy Jedi mester. Mace Windu mester volt kezdetben az oktatónk. Remp Fehrten volt az első padawan, akit megismertem az első napokban, amikor megkezdődött a képzésem, már rögtön pár nappal ez után volt egy ”bevetésünk” ami arról szólt, hogy 12 zászlót rejtett el Windu Mester egy szimulált erdőben, és ezekből a zászlókból kellett legalább 7-et odavinni a mesternek bármilyen úton-módon, ezeket a zászlókat csak úgy emlegettem utána, hogy a ”fura nyolc-ágú alakos zászlók”. Én Remp-el alkottam egy párt és még rajtunk kívül volt 6 pár. Össze volt kötve a lábunk, az én bal lábam volt hozzá kötve Remp jobb lábához. Ez is egy módszer volt, hogy hogyan tudunk egyöntetűen és egyszerre mozogni. Amint megindultunk egyből elestünk, ami nagy szerencse volt, hiszen én pont találtam egy zászlót és fel is kiáltottam - amit a többiek nem hallottak meg – mert már rég elhúztak onnan. Hármat léptünk és ismét elestünk valamiben: hát még egy zászló volt az .A következő zászlót úgy vettük észre, hogy felmásztunk csapatmunkával egy fa legtetejére, onnan szétnéztem, majd megpillantottam. A rivális csapatból Kai és Izen már majdnem meg is szerezte. Mire odaértünk már náluk is volt, ők nem vették észre, hogy nézzük őket és elásták a náluk lévő 3 zászlót hogy nehogy ha rájuk találnak elvegyék tőlük. Megszereztük a zászlót miután elásták őket. Már csak két zászlóra lett volna szükségünk. 2 másik csapatot is megláttunk elkezdtek szaladni felénk és összecsaptunk. Egyszerre kellett itt is mozognunk akár a fára mászásnál, nálam kettő zászló volt míg Remp-nél három. A csata zajára odatermett az összes csapat az egyik csapatból Ungert elgáncsolta Remp-et én is elestem vele és Ungert beleütött egyet a jobb lábába, ami azonnal el is tört. Hirtelen ott termett Windu mester, hogy leállítsa az egész versenyt, ami már jobbára vérre menő harccá fajult mintsem, hogy zászló-keresésnek lett volna.
-Hogyan fajulhatott ilyen módon el ez a verseny? Ungert emiatt, a tetted miatt akár börtönbe is kerülhetsz! - szólt Windu mester mérgesen – Arról pedig ne is álmodj. hogy valaha is Jedi lesz belőled!
Pár Hónap után Remp jobban lett, ezalatt mi folyattuk a kiképzésünket Windu mesterrel. Az egyik legizgalmasabb rész következett a fénykard kristályok felkeresése, erről Olivier adott információt, állítólag, a Dantooine-ra fogunk menni. Ez így is volt 12 másik padawannal elutaztunk a Dantooine homokos, sivár, sztyeppéjére. Egy barlang bejárata előtt álltunk meg az űrhajóval. Remp még kicsit mindig fájlalta a lábát, mondtam neki nyugodtan kapaszkodhat belém, ha úgy érzi, már nagyon nehezére esik a járás, ő így szólt halkan: -Ugyan dehogy is! Ez az érzés, hogy végre megkaphatom az első fénykardom és nem kell a francos gyakorló kardot használni mindenért kárpótol! Még azt a zászlós esetet is el fogom felejteni ha a kezembe lesz! - Örültem neki hogy jobban érzi Odaállt mindenki a bejárathoz és Windu mester elmondta, amit már Remp-el mindketten tudtunk, hogy megkapjuk az első fénykard kristályunkat, ám nekünk kell összerakni a kardot. Windu mester a meditálásra hívta fel a figyelmet a fénykard készítés során és a nagyfokú összpontosításra.
-Meditálás alatt ezt a mantrát kell mondanotok padawanok, jól jegyezzétek meg:
„A Jedi az Erő kristálya.
Az Erő a szív pengéje.
Minden egybeforr: a kristály, a penge, a Jedi. Egyek vagyunk.”
Mindenki besétált egyesével a barlangba én voltam az utolsó előtti, de miután bementem a bejáraton, sehol nem láttam a többieket. Egy sötét emberalakot láttam közeledni azt mondta, hogy én nem ismerem őt, de ő jól ismer engem. Azt mondta:
- Ebben a barlangban hamar válaszra lelsz, ha mélyen magadba nézel, mintsem ha bárki hangját követnéd. Ránéztem a sötét emberalakra, ezután behunytam a szemem és sikoltást hallottam, ezután, pedig azt, hogy egy férfi sír. Az apámat volt az, ahogy sír és a kezében tart anyám halála után. Kinyitottam a szemem hatalmas világosság támadt ott állt mellettem anyám valamit oda akart adni nekem. Nem tudtam, hogy álmodom vagy ez a valóság? Ezt mondta nekem:
- Nem az az erős, aki soha nem esik el, hanem az, aki mindig fel tud állni! –és a kezembe nyomott egy világító zöld színű kristályt. Búcsúzóul csak annyit mondott:
-Becsüld! – és kámforrá vált miután kijöttem a barlangból és elkészítettem a fénykardom tudtam hogy nem volt álom. A legtöbb padawan is csak meredt maga elé miután kijött Remp lábfájása is teljesen elmúlt. Windu mester intett, hogy szálljunk fel a hajóra másnap kezdődtek a kiképzések. A múlt héten történt az egyik legizgalmasabb küldetésem ezután. Anakin Skywalker mesterrel, Ashoka Tano-val, jó pár klónnal, illetve Remp barátom társaságában voltam egy misszió során. Egy kisebb konvoj érkezett a Tatooine-ra és a szállítmányt, amit hoznak, a kancellár informátorai szerint szeparatista fegyverekből állt. A tervük az volt állítólag, hogy a szeparatisták egyszerű civil polgároknak adják ki magukat a tamádás előtt, és emiatt kell az előkészültség mivel bármely pillanatban lecsaphatnak a városra. Anakin mesterrel és egy dűne tetejéről néztük a fél Klón rajjal, hogy merről is jöhet a konvoj, Ashoka és Remp pedig a Keleti irányból várta honnan is érkezhet a konvoj, a többi klónnal együtt. Miközben vártunk annyit mondott Anakin mester:
-Jól érzem, hogy ideges vagy? Hiányzik édesanyád ugye? – nem értettem honnan tudta, hogy pont édesanyámra gondolok, bár igaz, amióta találkoztam vele a Dantooine-on nem tudom kiverni a fejemből a létét, de akkor is furcsálltam.
-Te is itt éltél az Tatooine-on ugye Skywalker mester? –kérdeztem.
-Így van itt éltem egészen gyermekkoromig –mondta.
-Neked hogy hívják az anyádat itt él még ugye? - Anakin mester lesütötte a szemét…
- Látod ott arra azt a pusztaságot tele üres sátrakkal? Ott halt meg az anyám miután eljöttem Jedi növendéknek. Megéreztem, hogy meg fog halni, és eljöttem, hogy kiszabadítsam, de hiába. A buckalakók kegyetlenül elbántak vele…- Nagyon sajnáltam, hogy szomorúnak láttam fogalmam se volt róla, hogy már nincs életben az édesanyja.
-De rá se ránts! Mindenkinek megvan a saját baja. - Hamarosan Nyugat irányból a horizonton feltűnt egy nagyobb szállítmány, Anakin mester érezte, hogy ez az a konvoj lesz. Az ellenkező irányból egy furcsa fejű lény tűnt fel, Anakin mester csak ennyit mondott:
-Háh Viljar, hát ez még él?! Ő lenne a Tatooine-i szeparatista vezér? - mondta meglepődve. Az egyik klón azt kérdezte Anakin mestertől, hogy mikor támadhatnak? Mire ő még kivárásra intett. Hirtelen a homokból buckalakók jelentek meg és végeztek a Konvojt vezető emberekkel. Erre megkezdődött a támadás. Az egyik klón Attie egy hő-detonátort dobott a konvoj közepére. A Buckalakók hevesen támadni kezdtek a dűne teteje felé és a már nagyon várt fegyvertulajdonosok is megérkeztek a konvoj darabjaihoz és felvettek még jó pár fegyvert, amik még egyben túlélték a robbanást. Ashoka és Remp, Rex-el próbálták tartani az alsó frontvonalat. Túlerőben volt az ellenség. Mindenki próbált fedezéket találni pár elhagyatott ház mögött és onnan tüzelni. Megfeleződött a legénység miközben az ellenség még csak a 30%-át sem veszítette el az embereinek. Hirtelen 3 Klónhordozó siklóhajó jelent meg hogy az egész támadást leverje Windu mester vezényletével. Anakin mester sűrű elnézések közepette kérte megbocsátását Windu mesternek bár nem tudhatta, hogy ilyen cselhez folyamodnak a Tatooine-iak.
Tegnap beszéltem Olivier-rel állítólag hamarosan eljön majd a vizsgánk, ami után hivatalosan is Jedivé avatnak minket, próbálok meditálni és jobban összpontosítani az erőre, hogy tökéletesen csináljam őket a gyakorlatok során, hogy minél jobban sikerüljön a Jedi tanács előtt.

Kedves Tremor!
Üdvözöllek az oldalon, mindenek előtt!

Az Előtörténeted tetszett, különösen az újfajta fiatal Jedi próba, ami elé Windu mester állított téged, s néhány másik tanonctársadat. Tekintve, hogy a lila fénykarddal rendelkező tanácstag egyébként sem a Rend megszokott útjain járt néha, egy ilyesfajta tesztet probléma nélkül el tudok tőle képzelni.
ELFOGADOM!
1. szinten kezd a karaktered, amely 0 xp-t jelent (egyelőre), valamint 10.000 kredit vagyont.
A Karakterlapminta alapján hozd létre sajátodat, azután irány a galaxis!

Az Erő legyen veled!