Jaime Sternidae

Ember  –  férfi - 21 éves
Jedi Padawan - Jedi őrszem - nyomozó
Frakció: Köztársaság
Felszerelés:  
Fénykard: kék. Tanult harcmodorok: shii-cho, soresu.
Extra: Kedvenc lézerpisztolya mindig kéznél van.  
-Com-link
-légzőmaszk
-nyomkövető

Ilyen Jaime Sternidae a viharban:

A Vörös vérfolyam lassan körbefonja csizmám talpát, akár egy utolsó, hideg, érzelemmentes ölelés a mestertől a Padawanjának. Pont, mint azelőtt, csak most karmazsinvörös karokba zár. Remegek.
- Nincs érzelem, csak béke létezik. De a békém vérben ázik képlékennyé.  
A teste mozdulatlan. Ebben mondhatni megtalálom a békét.  A tekintete merev, egykor nyugodt kék tavak helyett idegen szúrós és fakó üvegszilánkok bámulnak rám.
Nincs érzelem, de arcomat jeges fuvallat marja végig, a homály és a kétely furcsán nedves érzés. Esőcseppek csorognak le rám, végig csurognak arcomon, de nincs érzelem, a Corusant ege tiszta, nincsenek felhők sem, így eső sem. Letörlöm arcomról zivatarom.
Csak a béke maradt nekem. Mi más? Hiszen már ő sincs, egyévált az erővel.  
- Harmincéves nő - a nyomozó olvas - jedi mester, a neve…
- Tudom mi a neve.
- Rendben. Nos, a halál oka a légcsőn okozott nyílt seb. – a nyomozó jegyzetel. – Feltételezhetően vérveszteség.  
- Nem! Megfulladt a saját vérében. Érzem.
- Érzi? Hmm. Rendben. Nos, talán rabló gyíkosság…
Az erő még ilyenkor is képes megmutatni az igazságot, kiemelni a fontos tényeket.  Csak érte kell nyúlnom, csupán újra el kell merülnöm benne. Nincs más dolgom, mint a jól ismert szerető karokba fonódni, vagy a sokat látott barátságos hullámokban úszni. Mert nekem ilyen az erő. Az erő az otthon illata, a nyugodt, világoskék hűvös tenger, most mégis…megéget.
Az erő életemben először köt rám bilincseket, forr bennem, a béke szénfoltokban izzik, és fényfoszlányokba merül.
De nincs másom, és most még ő sincs igazán. Az élő erő bizonytalan körülöttem, mert a mesterem magamra hagyott, az egyetlen aki megértett. Egyedül vagyok a világban, hisz a szüleim sosem ismertem, egyedül vagyok a templomban, igaz a jedi rend a családom, de a legmagányosabb hely testvérek közt idegenként ülni.
Együl állok, itt és most.
Szabad ilyet éreznem? Nincs érzelem, de a jedi nem lehet érzéketlen sem. Az önsajnálat a gyengeség és a félelem manifesztációja. A jedi nem sajnálhatja magát, hiszen az erőtől nem várhat el, csupán átadhatja magát neki. Ugye? Ez az igazság? A részvét nem több mint önsajnálat, mert az erőben otthonra lel, ki eltávozik. Nincs halál csak is az erő.
Igen! Gondolataim közt talál rám a béke távoli hangja. A nyugalmam révén megismerem a környezetem, a megismerés révén tudást szerzek. Nincs tudatlanság, csak tudás van.
Az erő az elmémben!
Az erő az izmaimban!
Az erő a fénykardomban!
A kék kristály energiái belém áramlanak, pont mikor megtaláltuk egymást. Emlékszem a barlangra, ami félig a víz alá merült, és egy nap örökre el fog tűnni, megadva magát a víz erejének. Emlékszem, mikor a tenger összemosott minket.
Igen a béke valóban létezik, de térdeim remegve koppannak a földre, a vértócsában arcom körvonalai jelennek meg. Vibrál körülöttem a világ, a mesterem lakása forogni kezd, de az erő kitölti az üres étert. Elmerülök a forgatagba, már a része vagyok az itt történt borzalomnak. Látom a hibátlanul működő ajtó zárat, érzem mesterem halála előtti nyugalmát, észreveszem a hűtőben nemrég kibontott üdítőt, hallom az el nem indított, telepakolt mosogatógép türelmet reccsenését. Tüdőm megtelik a múlt füstjével, cigarettahamu égeti bőröm, láthatatlan, apró kecses lábnyomokat rajzol fel az erő. Érdekek sűrű hálóját mutatja meg, a szenátusban ülők vitáját hallom. Aztán hirtelen mindennek vége szakad. A halál és a béke eggyé válik bennem.
Koromsötét…
A legmélyebb, legkegyetlenebb, mégis a legegyszerűbb halál-fekete valóság, elvesznek benne a képek. Mit láttam bennük? Látszólag nincs köztük valódi kapcsolat.
De az erő összeköt, és végül mindig megvilágosít. Gyengéden, mint a pislákoló gyertya, de hidegen, akár az őszi szél simítása. Most csupán gyenge törékeny fény bennem az erő.
De ekkora sötétben, a legapróbb fény is vakít.
- A mesterem ismerte a támadóját, a késői óra ellenére beengedte és együtt ittak, a vendége dohányzott. Nő volt, kecsesen sétált még itt is, leült és keresztbe tette lábait, majd a hamut az üres poharába szórta. Nem volt benne gyíkos szándék, de történt köztük valami. Titkokat osztottak meg. Hátulról szúrta le őt. Váratlanul.
Nincs tudatlanság, tudás van.
A béke végül rám talál, vagy én találom meg őt? Nem tudom. Ezt nem. De ugyanúgy működik mint mindig, ismét hideg hullámokban lebegek, viharos szél vezet, a célom megint világos.
Az erő bátorságot ad, az empátia becsületre sarkal.
Ez vagyok én, a lángok között is jégburok nyugtatja lelkem.
Ez vagyok én, tudom, mit akarok, tudom, mi vagyok.
Nem mondtam még el az esküt, nem kaptam meg még a címet, de az utam tiszta, akár a vihar utáni égbolt.
Érzem.
Átjár.
Körülvesz.
Eltölt.
Feladatott ró rám.
Az erő szavakat formál fejemben:
Utasítalak, majd a legsúlyosabb sötétségben is légy a fény bajnoka, utasítalak, hogy légy kétségek közt küzdve is bátor, légy az ártatlanok védelmezője, a köztársaság igaz lovagja!
Légy jedi!
És ez vagyok én, semmi más, mert ettől több nem is kell.
Jedi vagyok.
És erőm lévén igazságot teremtek.


**
Jaime álma, vagy Jaime emlékei, sok évvel ezelőttről. Nia-Rin Palingenia Jedi mester hangja csendül fel. A jedi templomban növendékek százai figyelnek, mindannyian szótlanul, nos, majdnem mind.
- Miért? – Hallatszott a fiatal fiú, Jaime Sternidae kételye.
- Megint te, Padawan? Nem világos? A Nyugalom révén tudást és harmóniát teremthetsz. Az út, ami igazán fontos, nem a végcél.
- Akkor sem értem! Merre vezet az út? Az erő tehát megadja a válaszokat? Az erő teremti az értelmet?
- A tudás nem jelent választ. Az erő ugyan vezet, de a célodnak világosnak kell lennie előtte. A tudás a tied, az eszed a tied, így hát neked is kell azt élesítened, az erőtől nem is leszel okosabb, de kiváltóképp tűnhetsz annak. A bölcsesség mögé bújó tudatlanság veszélyes.
- Akkor az erő minden győzelme valójában az elme győzelme?
- Higgy benne, igen, ha elhiszed megvalósul, de érezd is.
- Érezem?
- Pontosan.
- És ha nincs érzelem csak béke?
- Légy nyugodt, de sose légy érzéketlen.
- A jedi kód valójában tele van ellentétekkel mester. Ezt a hülye is észreveszi.
- Az erő összeköt és megvilágosít.
- Léckének szép ez, de válasznak nem túl izmos, mester.
- Kérdezz jobbakat, Padawan! Hányféleképpen nézhetsz egy mozdulatlan tárgyra, ha te magad mozoghatsz?
- Gondolom sokféleképp.
- Akkor hát? Miért toporogsz egy helyben?

*

Nia-Rin Palingenia választása:
- Miért pont őt? Van benne potenciál elismerem, de igazából semmi kivételes.
- Igaz. A teszteken nincs kiemelkedő teljesítménye.
- Mégis őt! Ennyit vártál, hogy végre Padawant válasz. Rá vártál volna?
- Meglehet.  
- Hmmm. A vívásban sincs a legjobbak között.
- Megállja a helyét. Nem ő a legügyesebb vívó, de nincs is igazi vágya a harc iránt.
- Természetesen a választás a tied, nem kérdőjelezem meg.
- Na, látod, ez a baj.
- Hogy?
- Nincs tudatlanság, tudás van. A kíváncsiság az erő egy újabb útja, a tudás felé. Igen ő csak
egy átlagos erőérzékeny fiú.  Egy Corusanon született árva, aki a jedik között nőtt fel, és semmiben sem különbözik tőlük. Mégis, a jedik közt is könnyű észrevenni, hogy milyen kedves, segítőkész, hogy az empátia fűzi őt egybe az erővel, hogy ha rátalál az ösvényére, igazán céltudatos lesz. Persze önfejű is. Az erőssége érdekel? Ezek mind, no meg az esze! Átlag feletti az iq-ja, csak hiányzik belőle az egy pólusú fókusz. Hogy az mi? Az minden ami kell. Az élő erő fia ő, hidd csak el! Hogy badarságokat beszélek? Hallgattad már Yoda mestert tanácsot adni? Semmi? Azt hittem legalább elmosolyogsz.  
- Ahogy észrevettem népszerű a tanítványok között, jó pár barátja van, bár igen sűrűn vannak nem tolerálható konfliktusai. A tanárai sem nem igazán kedvelik, mert sokat kérdez és zavarja az órák menetét.
- Valljuk be no! Van benne valamiféle csibész pofátlanság. Kedves, bár cinikus jellem. Beszélgettél már vele, úgy igazán? Egyszerűen magával ragadó! Valamilyen varázslatos módon képes elvarázsolni az embert. Hogy miért? Talán, hogy a néha komplikálttá fejlődő eszmefuttatásai mögött is végig látod az ő egyszerűségét. Az empátia az ő eredője, egy mozdulatlan mozgató, és a humor  a pajzsa. Az hiszem furcsa egyveleg ez.  
Azt hallottad, hogy kiválóan bánik a pisztollyal? Meggyőző energikussággal lyukaszt ki céltáblákat egészen megrendítő távolságokból. Talán hasznát vehetjük majd ennek a képességének is.  
Megnézted őt már úgy igazán? Aranyos arca van, borítékolhatóan jó képű férfi lesz. Átlagos magasság, világosbarna haj, szemében a zöld éjszakai erdő ugyanúgy megbújik, mint a vihar utáni kék óceán vize. Valami pimaszság kúszik fel arcára, ha mosolyog.
Igen. Ő lesz a Padawanom!

*

Jaime Sternidae és Nia-Rin Palingenia mester a tanács előtt /Holo felvétel/ (Részlet)

- Biztos vagy benne? A fiú ugyan megfelelően teljesít a teszteken, mégis túl sok benne a kétely. Még fiatal, pár év az akadémián…
- A kételyeit kérdésekké formálja Widu mester, de a választ csak ő találhatja meg.  A kérdésekkel teli elme folyton éber, a jó kérdésekkel teli elme, folyton éles. Az erő válaszol majd neki. Nincs tudatlanság.
- Csak tudás! Valóban. Jó esze van, ezt elismerjük, de némi arrogancia és egoizmus is megbújik az értelem mögött.
- Így van! Makacs, hajthatatlan, cinikus. Kiváló nyomozó lesz.
- Pont, mint a leendő mestere, hajthatatlan valóban.
- Ez biztató jel, Yoda mester. A jedi nyomozóknak hasznos tulajdonság.
- Nyomozó, igen, igen.  Magas intelligencia, átlag feletti értelem. Hmmm. Az erő nem mutat mást csak ösvényt, bizonytalant.  A jedi nyomozó túl sokat lát. Mérgező emlékek alatt az erős elme is törik, nincs béke, ha nincs rezzenéstelen lélek.
- Képes lesz elviselni. Megtanítom rá. Az empátia ugyan sebezhetővé teszi, de ugyanúgy meg is védi őt.
- Kapcsolata az erővel, erős igen, mégis túl közvetlen. A váratlanra te magad sem készítheted. Gyönyörű erő az empátia, de hordozza a katarzist. Veszélyes az ilyen.  
- Hiszek benne!
- Titkokat látok. A tanács előtt is elhallgatsz valamit.
- A titkaim a sajtjaim, de az erő számra nyitott könyv vagyok, Windu mester…

**

Egy megfigyelő feljegyzései. /Első részlet:/

- Jaime Sternidae a bárpult legsötétebb szegletében ül. Lehangoltan bámulja italát, minden korty után fintorokat vág. Kócos haja fésületlenül omlik arcába. Hétköznapi öltözéke alatt elrejthette lézerkardját. A fényképezőgép minden rögzít. Sternidae újabb kört rendel. Jedi aki épp lerészegedik… Jó címlapsztori, kevés az ítélet befolyásolásához. De aki keres…
Egy fiatal embernő közvetlenül mellé ül le. Csinos, hosszú fekete haj, szürke kalap a fején, feltűnően kihívóan öltözködött, talán valami csempész szerzet. Kacéran simogatja Sternidae karját. Katt. Ez még jól jöhet. Már látom az esküdtek csalódott tekintetét, mikor erre a jedire néznek.

*
Jaime Sternidae a viharban:

- Szóval a Jedik is isznak. Ha!
- Csak kiválón álcázom magam. Épp intenzíven beépülök a  csenevész plebszbe.
- Aha. – Jaina gúnyos mosolya üdítően hat rám. – Láttam a hírekbe, jól halad a kis tárgyalásod. Úgy fest a képviselő szuka hűvösre kerül. Csak azt nem értem, hogy bizonygathatják még mindig hogy ártatlan.
- Ő ölte meg a mesterem, de legtöbb bizonyíték közvetlen.
- Csodás… Őrjítő lehet.
- Mire célozol?
- Ott van az egész a fejedben. Láttam, ahogy dolgozol, a te kis jedi trükkjeiddel mindenre rájöttél. Azzal ott bent mégse zárhatsz le egy nyomozást, és nyerhetsz meg egy tárgyalást.
-  Az igazság győzelme, nem az enyém. Egyébként meg pont ezért kell elviselnem a hozzád hasonló alakokat.
- Oh! Miért milyen vagyok?
-  Csak egy újabb elveszett lélek. Nincs célod, és se… Nem érdekes. Itt a pénzed!
- Pénz és semmi fejmosás? Mi tagadás te vagy a kedvenc jedim.
- Feltételezem nem is ismersz másikat.
- Igaz, ami igaz. Szóval holnap ünneplünk?
- A tárgyalás végén felmentik a szenátort.
- Haha. Mi ez a fancsali pofa? Nem viccelsz?
- Nem. Az erő megmutatta a jövőt. Az ügyvédeknek sikerül meggyőzni az esküdtszéket.
- Mégis, hogy?
- Azt nem tudom.
- Akkor minden hiába volt? A nyomozás…
- Oka volt a történteknek, és a végkimenetlének is. Talán valami fontos, talán csak az, hogy ma végig igyam az itallapot.
- Szoktál tévedni!
- Igen, és meglepően sokszor, ha belegondolok.  
- Ha ilyen sebességgel pusztítod a piát, holnapra macskajaj lesz! Vagy az érzelmek mellett az erő ettől is megvéd?
-  Ha volt is ilyesféle tudása a jediknek. Az feledésbe merült. Lehet pont az ital miatt?
- Ez jó volt!
- Néha jobb ha csak a nevetéssel foglalkozik az ember.  
- Jaime?
- Hmm?
- Ha ennek vége. Veled mi lesz?

*

Egy megfigyelő feljegyzései. /második részlet/:

A nő átkarolja Sternidae-t. Leveszi szürke kalapját és a jedi fejére nyomja. Katt.
A nő tekintete fátyolossá válik.
A fényképező teszi a dolgát:
Ezek ő pillanataik, semmi sem lehet ettől személyesebb. Katt
Érzelmek vibrálnak. Katt.
A nő búcsúcsókot lehel Sternidae ajkára. Katt.

*
Ilyen Jaime Sternidae az erőben:

- Ha ennek vége. Veled mi lesz?
- Velem?
- Jedi vagyok. És sosem leszek több, számodra sem Jaina, de nem is kell.
- Csak egy jedi…
- Mi lesz velem? Az erőm lévén igazságot teremtek.