Otoh Gunga - Gungan főváros

//Játék: Avelar Selcros-al//

A sikló lassított, s már tudtam, miszerint közel vagyok célomhoz. A régies építészetű város után, kissé furcsa a másik nép otthonát egy mocsaras erődben kutatni fel. Szerencsére nem voltam egyedül. A tó mellett már két langaléta gungan állomásozott, kik csak rám vártak.
- Üdvözletem! Engem Zelyeinek hívnak. Én vagyok a küldönc, akit el kell kísérnetek. - mutatkoztam be egy meghajlással kísérve, bár éreztem a hangulat fagyosságát.
- Nem érdekel ki vagy földi! Lehet, hogy Nass nagyfőnököt lenyűgöztétek, azonban még mindig nem bánnak velünk jól a nabook. – fakadt ki némileg agresszívan az egyikük, kinek társa megfogta vállát ezzel is jelezve neki, miszerint túlzásba esik.
- Már elnézéseteket kérem, de én nem vagyok nabooi. Szóval minél előbb eljuttatok, engem a városotokba, annál előbb távozok innen. – próbáltam diszkréten kezelni az engem ért vádakat, bár néha nem lehet észérvekkel hatni a másikra.
- Na és mi dolgod van erre? Addig nem mehetsz a víz közelébe se, míg nem közlöd szándékaidat. – fenyegetett meg, mely az előbbi szavainál is provokatívabbak voltak. Nem akartam a fénykardomat használni. Nem csak a kódex tiltásának okából kifolyólag, hanem mert nem is akartam lelepleződni. Éppen elég csak annyit tudniuk, miszerint a Szenátus küldönce áll előttük, nem pedig a Jedi Rendé. Az egész küldetés veszélybe kerülne miattuk. Már éppen használni akartam az elmetrükköt, ám erre nem került sor. Összesúgott a két lény, aztán elindultak a víz felé. A tó széléhez érve intettek nekem is. Elővettem légzőkészülékemet, majd követtem őket a mélységbe. Kicsit melegebb fogadtatásra számítottam. Azt hittem a két nép között már harmonikus barátság alakult ki. Persze mindig akadnak ellenkezők. A szakadár mozgalom se hiába alakult ki. Kis idő multán, halványan, de látszottak a város fényei. Kupola alakú épületek fényjátéka, kitűnt a körülötte lévő sötétségből. Az átjárón beérve, újfent szárazon lehettem. Az ajkammal szorongatott szerkezetet elrakta. Tekintetem ide-oda cikázott, miként megfigyelje eme elszigetelt lények mindennapjait. Nem valami könnyen lehetett megkülönböztetni a hím, valamint a nőstény egyedeket. Belegondolva lehet, hogy az én fajtámmal ők ugyanígy lennének. Még kicsit nézelődtem, azonban nem akartam vendéglátóimat megvárakoztatni. A háború óta eltelt idők után is, még idegenként kezelnek minket nem fajukhoz tartozókat. Bámulnak, majd egymás fülébe súgnak. Kellemetlen érzés tud ez lenni. Coruscanton az se lenne meglepő, ha legalább három faj keverékéből születek. Eléggé eltérnek a dolgok. Már csaknem hálószobám felé vettem volna az irányt, mikor újabb jövevény érkezett.

// Játék: Zelyei Osuhr-ral //

- Nem, Cli-cli. Egyelőre nem áll szándékomban elvinni magammal a fiadat. Még nincs itt az idő.- mondtam a kétségbeesett gungan édesanyának, miközben kisfia Sassesh egy gumiból készült halforma játék farkát rágcsálta, néha pedig az Erő segítségével pár centire maga fölé emelte. A csöppnyi, kíváncsi, sárgászöld tekintetetek rám szegezőtek, azután egy halk gügyögés hallatszott, majd az apró kezecske felém nyúlt. Egy szelíd mosollyal viszonoztam a gesztust, mutató ujjamat kölcsönadtam a gyermeknek, ő pedig köré fonta jobbjának ujjait. A kisdedek igazán érzékenyek voltak az olyanra, ha egy hozzájuk hasonló került a környezetébe.
- De... De, bánni vele jól majd, megígérsz nekem?- markolta meg az édesanya a felkaromat, aggodalommal és szomorúsággal teli íriszeit rám szegezte, miközben egy-egy kósza könnycsepp szökött ki belőlük. Nehéz lehetett neki, úgy értesültem, az édesapa szörnyű balesetet szenvedett egy bálnavadászat közben, ezért egyedül maradt a nő. Most egyetlen vigaszát, a saját gyerekét készültünk tőle elszakítani. Fájdalmas, mégis szükségszerű.
- Nincs okod a nyugtalanságra. Sajnálom, ami a férjeddel történt Krug...- a szavam elakadt.
- Kruggushsal.- egészített ki Cli-cli.
- Igen. Sassesh a Rendhez fog kerülni, szolgálni fogja a Köztársaságot, s talán nem látod majd, de ő azért fog élni, hogy te ne szenvedj mások elnyomó kezeitől. A védelmeződ lesz, ahogyan te óvod most őt anyai szereteteddel.- próbáltam megfelelően együttérző mondatokkal csitítani az özvegy kínjait. Mintha a kisugárzása kissé megváltozott volna, harmonikusabb lett.
- Én hisz neked, Avelar Selcros.- sóhajtott.
- Köszönöm. Ha elég idős lesz majd, mesélek neki rólad, a szavamat adom.- tettem hozzá, azonban Sassesh ujjai megszorultak az enyéimen, ezt követően egy figyelmeztetőleg ható gügyögést ejtett irányomba.
- Úgy bizony, én is érzem...- suttogtam, nem sokkal később arrafelé fordítva fejemet, ahonnan a jelenlét közeledett. Lassú léptekkel hagytam el a lakást. Otoh Gunga számomra azonos értékű volt a Galaxis egyik csodájával. Különös, miképpen egy ennyire természetfüggő faj, mely a közös nyelvet is igencsak sajátos hangzással tudta csupán megtanulni, ily kulturális örökséget tudhatott magáénak. Noha, a város csakhogy nem érintetlennek minősült azok számára, kik a gungan nemzetségen kívülre kerültek. A rosszalló szempárokkal a világ legtöbb helyén összefuthatott az ember, habár errefelé meg sem kíséreltek titkot csinálni belőlük. A sok évnyi elzárkózás nyomait nehéz volt lemosni. Afelé a kupola felé szedtem lábaimat, amelyből az Erő rezonanciáját észleltem. Mikor odaértem, két gungan fegyveres kíséretében egy fekete ruhás, hamvas hajú férfi alak bontakozott ki előttem.
- Osuhr mester! Régóta nem találkoztunk.- üdvözöltem a másik Jedi őrszemet. Zelyei Osuhr-ról keveset tudtam, azt a tevékenységet űzte, mit még közülünk, a Rend különcei közül is eléggé kevesen mertek bevállalni. Ő egy árny volt, a lopakodás mestere. Titokzatos barátaira nézve, veszélyes ellenségeinek szemében. A megszólalásom nem váltott ki túl jó érzéseket a marcona testőrségből.
- Miii? Nekünk nem monda, hogy Jedi!!! Most akkor Szenátus külde avagy Jedi?!- horkant fel a nyúlványbajszos helybéli, akcentusa erősödni látszott felháborodásának növekedésével arányosan.
- Rendünk a Szenátust szolgálja, kapitány. A diplomácia erősségeink és kötelességeink egyike.
Micsoda fenn hangú beszéd tőlem! A legtöbb védelmező nővérünk, s fivérünk bizonyára a képembe röhögött volna, ameddig a konzulok várba veregetnek. Szorosan Zelyei mellé álltam, így beszélgetésünk némiképp rejtve maradhatott a kívülálló fülektől. Reméltem, Jedi társam megkísérli majd valahogyan lerázni a kíséretét. Amennyiben pedig mégsem, végül is... Oly mindegy.
- Mi járatban vagy? Nem értesítettek, hogy beléd botolhatok.- hangzott kérdésem hozzá. Persze, a Tanács viszonylag kevés dolgot osztott meg olyanokkal, kikről úgy vélték, éppenséggel nem tartozik rájuk az információ. Esetleg valóban a Szenátus bízta őt meg valamivel? Kíváncsi voltam.

//Játék: Avelar Selcros-al//

A furcsa rezonanciának, hamarosan a kiváltóját is megláttam. Igazán sokat segít a jediknek, ez a technika. Könnyen egymásra találhatnak, valamint még a veszélyre is gyakran figyelmeztet. Kicsit el kellett rajta töprengenem, mégis melyik testvéremmel találom szembe magamat. Nem sokat találkoztunk, s gyakran ismerek meg új arcokat, valamint neveket.
~ Fúúúú, még ha egy sarlacc verembe is dobnának érte, ám akkor se jut eszembe ki is ő. Gondolkozz csak Zalyei! Még egy fosztogató bandában is megtudtad jegyezni az összes idegenhez tartozó nevet, amikor beépültél. Alkeral talán… nem! Ohh megvan Avelar! – megbeszéltem magammal a beazonosítás, eme magas szintű részleteit. Sajnos, az elmémbe ilyenkor mélyen eldugott jegyzetekben találom meg, ezen emlékfoszlányokat. A fölösleges dolgokat pedig, valahogy játszid könnyedséggel tudom feleleveníteni.
- Űdv Avelar mester! Csak nem felcsaptál toborzónak, barátom? – jegyeztem meg kissé elvigyorodva, majd folytattam. - Igencsak régen, még az idejét se tudom. Talán 2 vagy 3 éve is lehetett? – végül igazoltam megjegyzését ismerősömnek. Viszont szöget vert a tudatomba, hogy a gungenek nem tudhatják igazi kilétemet. Már eddig se szívéjes őr, most még inkább összeesküvést sejthetett személyem révén. Hanyagolnom kellett, némiképp lelepleződésemet. Felvetett kérdéseket nem válaszoltam meg.
- Nos, ami azt illeti. Igencsak fontos megbízásból vagyok itt. Nemrég kapott, némi fülest a Szenátus, miszerint Otoh Gunga-t támadás fenyegeti. Még én se tudok sokat, talán terrortámadás, vagy merénylet lehet. Nem bízhatunk senkiben. Még az is lehetséges opció, hogy valaki innen segédkezik a szeparatistáknak. Gondolj csak bele, talán az egyik őslakost azzal hitegették…
- Ebből már elég! Hogyha nem vagy képes felelni. Akkor tömlöcbe vetünk téged, sürge! – szólt közbe, szúrós hangnembe, újfent a lándzsás kísérő. A figyelem rögtön ránk szegeződött, minden kocsányon lógó szem bambán bámulta az eseményeket. Nem volt más választásom.
- Az összes mai emléketeket elfelejtitek, mely hozzám kötődik! – parancsoltam a két martalócra, és a jellegzetes kézmozdulattal intettem feléjük.
- Az összes mai emlékünket elfelejtjük, mely hozzád kötődik. – ismételték utánam az ő szemszögűkből.
- Most pedig elmentek dolgotokra, továbbá napnyugtáig a felszínen őrzitek a városba vezető tót. – végezetül elfoglaltságot is adtam nekik, hogy addig se zaklassanak. Nem szép dolog visszaélni az elmetrükkel, de néha megköveteli tőlünk a sors. Szerencsére ezek a népek nem nagy akaraterővel rendelkeznek, így könnyedén lehet őket befolyásolni.
- Visszatérve az előbbiekhez, még magam se tudom mivel vették rá az egyiküket, miszerint elárulja sajátjait. Talán adnak neki egy vödör halat. A viccet félre téve talán feltehetnénk néhány kérdést az itt élőknek. Az egyik helyi lakos, név szerint Kuraki látott valakit a víz alatti kikötőnél settenkedni. Elmondása szerint, mikor felfedte kilétét az idegen menekülni kényszerült. Néhány dolgot, ugyanakkor elejtett. Szerintem kezdjük ott a keresést. – javasoltam alacsony hangerővel. Hiába mentek el az őrök, nem akartam kockáztatni. Őrszem társam jobban ért tudtommal a nyomozáshoz, így az ő segítsége révén talán hamar felgöngyölíthetjük ezen ügyet.

// Játék: Zelyei Osuhr-ral //

- Nem, szerencsére azt még nem varrták a nyakamba.- jelentettem ki, válaszolva arra, amit Zelyei kérdezett.
- A gyermek apja nem rég meghalt, a Tanács pedig ideküldött, hogy beszéljek az édesanyjával. Biztosítékot akartak. Tartottak a szülő esetleges rossz reakcióitól, nem szerették volna, amennyiben valami ostobaságot csinál a gyermekével. Hiszen, gondoskodnunk kell a jövő generációjáról. A fiú azonban még túl fiatal, ámbátor olybá tűnik, biztonságban van.- folytattam a történet ecsetelését, lényegében ügyet sem vetve a két őrre, kik minduntalan a nyakunkban lihegtek. Utólag egy pár pillantást azért vetettem rájuk, felvont szemöldökömmel akaratlanul azt jeleztem nekik, a társaságuk már régen kívánatlannak minősült. Persze, a dolgukat végezték csupán, noha ez nem csökkentette bennem és Jedi társamban a tudatot, miszerint zavaró tényezőként tevékenykedtek körülöttünk. Figyelmesen hallgattam volna végig Zelyei beszámolóját, hogyha nem vágtak volna közbe az őrök. A dolog elfajulásának súlyosságát már jelezte a részükről történő börtönnel fenyegetőzés. Valóban bizonytalan népek... Fel sem tudtam volna eleveníteni magamban, mikor találkoztam utoljára ennyire kellemetlen fogadtatással. Az árnyak képzett tagja ettől függetlenül a helyzet magaslatára állt azzal, hogy megzavarta kissé a túlbuzgó fegyveresek elméjét. Hiába, a kőfejű, izomkolosszus katonák sem mindig a számítottak a legerősebbnek, hogyha mentális útra terelődtek a konfliktusok.
- Ez szükséges volt.- bólintottam egyetértően.
- Terrortámadás? Itt? Érdekes... A hely szinte megközelíthetetlen. Ám, ha sikerülne egy ütőképesebb haderőnek elfoglalni, akkor berendezhető még főhadiszállásnak is, elvégre megfelelő járművek nélkül megközelíthetetlen. Még akár Theed ellen is indulhatna innen támadás a bolygómagon keresztül. Mindenesetre, ez csak spekuláció. Szóval azt mondod, meg kellene győznünk ezt a bizonyos Kurakit?- tettem fel a kötői kérdést, miközben magam elé meredtem, s gondolkodásomat serkentve beletúrtam a frizurámba.
- Mivel vegyük rá, hogy ideadja azokat a bizonyos elejtett tárgyakat?- kértem ki a másik Jedi őrszem tanácsát.
- Ha befejeztük nála a kutakodást, futólagosan a dokkok nyilvántartását is át kellene vizsgálni. Mivelhogy az idegenek ritkák errefelé, az ottani őrök vagy a kikötőellenőr biztosan megjegyezhették. Hajó nélkül pedig szinte lehetetlen elhagyni ezt a várost, az úszást meg nem mindenki kockáztatja meg. A vízi élővilág igencsak veszedelmes. Plusz meneküléskor a gyorsaság szintúgy sokat nyom a latba... Ebből megtudhatnánk azt is, hogy a titokzatos alak valóban külhoni volt-e avagy a helyiek táborát gyarapítja. Mert, a második variáció estén tényleg kénytelenek leszünk a városi népséget zaklatni még egy ideig.- osztottam meg az elképzeléseimet Zelyeiel, azután meg is érkeztünk a Kuraki nevezetű gungan lakásához. Az ajtajához egy zsinór volt erősítve, amit meghúztam. Odabentről csörgő hangok szólaltak meg, jelezve a lakás tulajdonosának a látogatók érkezését.