CHT - 3054

Név: CHT-3054 (Clone H-series Trooper – 3054)
Faj: Ember
Nem: Férfi
Kor: 10 (látszólag 19)
Titulus: Rangja: gyalogos; Becenév: Steel
Foglalkozás: klón katona (gépesített gyalogság)
Frakció: Köztársaság
Felszerelés: DC-15A; Klón katonai egyenruha, gránátok, mászókötél, 3500 kredit, E-Web löveg (több részre szétszerelve)

Kinézet:
Megtévesztésig hasonlít az eredeti példányra, azaz Jango Fett-re.  1,83 m magas, testtömege 79 kg. Továbbá fekete színű a haja és sötétbarnák a szemei. Bőre színe enyhén sötétbarna. Igencsak erőteljes a fizikummal rendelkezik, hála a kiképzéssel töltött időnek és a jó előre összeállított étrendnek. Egyedül talán a hajviseletben különbözik a testvéreitől, hiszen ő oldalt teljesen felnyírta, míg a feje búbján egészen rövidre vágta a haját.
Fehér páncéljában meg teljesen ugyan úgy fest, mint a mellette álló többi klónkatona. Talán csak a Jedik tudnak különbséget tenni. Na meg persze ők maguk.

Jellem:
Kemény fejű katona ő, ki éppen ezért hűen követi a kapott parancsot. Hisz egy csatatéren nem igazán van helye az ellenkezésnek. Hű a köztársasághoz, a kancellárhoz és a Jedikhez, ámbár mással még nem is volt igazán alkalma találkozni.
Jó helyzetfelismerő képességet kódoltak bele a zsiráfnyakúak, ami mellé kezdeményező készség és találékonyság is társul. Ha nem így lenne olcsóbb lett volna droidokat gyártani. Ennek ellenére sokan még mindig droidnak nézik őt is és a többieket is.
A testvérein kívül még nem ismer senki, talán csak az instruktorokat és a kaminoiakat. Így igazán nem tudja, hogyan is viszonyulna, ha valakivel összefutna.
Igaz, hogy hű a köztársasághoz, de ettől függetlenül nem ápol gyűlöletet a szeparatisták ellen. Ők az ellenségei ez igaz, de ez számára még nem elég ok a gyűlöletre.

Előtörténet:
Több ezer társammal együtt vagyok eme kissé szűkössé váló hangárban. A osztag megmaradt tagjai is velem vannak. Ezt követően keresek magamnak egy ládát, majd leülök rá. Tudom, hogy hamarosan követnek a többiek is, hiszen ők is fáradtak és nem mindegyikük van jó bőrben. Csak épp senki sem vágyik a vörös színre. Pedig látom, hogy Roach egyik karját már csak néhány foszlány tartja a helyén. Elkapta egy ostromdroid szerencsétlent és ha nem lövöm szét az E-web-bel bizony le is szakítja a karját. Őt valószínűleg vissza is küldik a Kaminora, mint selejt.
- „Selejt.” – morfondírozom magamban, majd gúnyosan horkantok egyek a szóra.
Pedig ő is úgy harcolt, mint bármelyikünk, csak mellőle elpártolt a szerencse.
Ezt követően leveszem a sisakot, minek kijelzőjén még mindig futnak az adatok. Fejemet pedig a hideg válaszfalnak vetem, hogy kissé elmúljon a sajgás, ami egy becsapódó fézer nyomán keletkezett. Nem lehetett már benne sok erő, hisz akkor már én is ott aszalódnék a Geonosison.
De hogy is kerültem én ide? Eme hajó hangárjába, ahol az orvosdroidok járnak közöttünk és szelektálják, hogy ki alkalmas még a szolgálatra, ki menthető még meg és ki nem?

Alig tíz éve létezem. Egy viharos bolygón születtem meg, melyet Kamino néven ismernek. Egy hideg és fémes anyaméh segítségével. Azóta sem kedvelem a szűk és zárt helyeket. Létezésem első pár éve alatt sem kezeltek már úgy, mint egy átlagos gyereket. Folyamatos teszteknek és méréseknek voltam alávetve, hogy vajon hibás vagyok-e, vagy sem. Én a tűrésen belül kerültem, ám néhányan nem voltak ilyenek. Őket elvitték. Sosem kérdeztem hova, de nem is akartam tudni. De már tudom a választ.
Ezt követően kezdődött meg a képzésünk. Nyelvtanulás, szimulációs tréning, matematika, fizika és testedzésekkel tarkított napok váltották egymást. Szigorú szabályok között nevelkedtünk, akiket árgus szemekkel figyeltek az instruktorok és a Kaminoiak.
Az ellátásunkkal sosem volt gond, hiszen fontos volt, hogy jó kondícióban legyünk. Mindig megkaptuk a szükséges enzimeket, vitaminokat és serkentőket. Igaz az ételkockának nem igazán volt íze, de azt mondták, hogy nem is kell, hogy legyen. Így szinte napról-napra fejlődtünk és nőttünk fel. A néhány lemorzsolódót pedig ismételten csak elvitték.
Amint elértük a megfelelő kort, beosztottak minket. Én a gyalogsághoz kerültem. Ekkor voltam hat éves. Azonban a korom ne tévesszen meg senkit. Már ilyen idősen annyiszor, vagy többször fogtam fegyvert, mint egy  átlag polgár. Kiválóan értettem a fegyverem kezeléséhez. Szinte gondolkodás nélkül, reflexszerűen kezelem. Ismerem a közöttünk rendszeresített összes lőfegyver erősségeit és gyengeségeit. Több kilométert tudok megtenni erőltetett menetben. Tudom, hogy a fedezéket mennyi idő alatt érem, ha éppen arra kerül a sor. Tudok vezetni gyalogsági siklót és lépegetőt is, ha arra kerül a sor. Kitűnően és szabatosan beszélem a közös nyelvet. Tudom, hogy milyen amikor valakinek szétlövik a térdét, vagy épp szívét. Már ilyen fiatalon is többet éltem meg, mint sokan mások.
A gyalogságnál kissé máshogy mentek a dolgok. Nagyobb csapatokba osztottak minket és kissé az elméleti oktatás is háttérbe szorult. Itt inkább azon volt a hangsúly, hogy együtt tudjunk dolgozni. Több tucat szimulált csatában vettünk részt így. Ekkor vált világossá, hogy van érzékem a gépekhez és a nagyobb fegyverek kezeléséhez is, így csakhamar a gépesített gyalogsághoz kerültem.
Majd eltelt újabb négy év. Ekkor történt, hogy egy jedi érkezett auditra. Még sosem láttunk egyet sem, pedig a kiképzés során többször is szóba kerültek, mivel hogy ők lesznek a parancsnokaink így ők fognak a hierarchia csúcsán állni. Leszámítva persze magát a kancellárt. Épp egy AT-OT volt nálunk terítéken, amin gyakoroltuk a gyors kiszállást és beszállást. Hogyan vegyünk fel védelmi gyűrűt, amíg mindenki ki nem száll a jármű hasából. Ekkor tudtam vetni rá csak egy futó pillantást fenn a gyaloghídon haladt át ugyanis egy hosszunyaku kíséretében. Úgy nézett ki, mint bármelyikünk, habár öregebb volt. De amilyen gyorsan ment, úgy el is ment.
Ezt követően még sokáig beszédtéma volt, amíg egy nagyobb horderejű hír fel nem váltotta. Általános mozgósítás. Hallottuk ki a megszólaló szirénákból. Szinte mindenki azonnal éber lett. Majd pár óra elteltével már egy csillagromboló fedélzetén találtam magam, több ezer testvéremmel egyetemben.
Csakhamar megérkeztünk a kijelölt bolygóhoz és szinte azonnal bevetésre kerültünk a rövid eligazítás után. Mi a gyalogosok után értünk földet, ahol azonnal a pokol egyik bugyra fogadott. Eme sivatagos, vörös planétán estünk át mi, a Nagy hadsereg  a tűzkeresztségen. Mindenhol lövések visszhangoztak és halottak agonizáltak. Jó pár fehér páncélos is akadt közöttük. Azonban kiképeztek rá, hogy elviseljük ezeket. Így az AT-ET lépegetők nyomában meg is indultunk a kijelölt célterület felé. Sűrűn záporoztak ránk a lövések, de mi is szorgalmasan viszonoztuk őket. Mire elértük a célt már 4 lépegető feküdt el az utunk során, de végül sikerült biztosítani az aréna egyik kijáratát. Mire véget ért az ütközet újabb 3 roncs vett minket körül, amit mi fedezéknek használtunk. Ide állítottuk fel az E-web löveget is, ami nagy hasznunkra volt, a páncélozott konzervek ellen.
Majd amilyen hirtelen kezdődött véget is ért. Szinte süketítő volt a csend. Amit kisvártatva a szállítóhajók és néhány csillagromboló ereszkedésének a zaja szakított át. Szinte mámorító volt az öröm, ami rám tört.

Most pedig itt ülök. Fáradtan. A Geonosis vörös homokja tapad a páncélomra és az arcomra. Már közel sem annyira fehér. Hiszen jó pár fekete kráter is szegélyezi. Kisvártatva egy orvosdroid csoszog oda kicsiny csapatunkhoz.
- Vörös, sárga, sárga, zöld, zöld. – mondja monoton hangon.
Majd megy is tovább. Roach bánatos mosollyal rogy össze közöttünk. Mi pedig felállunk. Tudjuk, hogy mi vár rá. A keserű és magányos pusztulás. Talán mindannyiunkra ez vár eme háború alatt.
Ezt követően nem nézünk már vissza. Hiszen vár ránk a sikló, ami átvisz egy másik hajóra, ami egy másik bolygóra visz.

Üdvözöllek az oldalon, Steel!

Az előtörténetedet átolvastam, úgy ítéltem meg, hogy nagyszerűen ecseteli az átlagos klónkatonák első bevetésének élményét, a maga feszült és kissé talán drasztikus módján. Tetszett. ELFOGADOM!
1. szinten kezdesz, de mivel Te vagy az első klónunk, plusz a történeted is megnyerő, 1.000 Kredittel több kezdőpénzzel vagy gazdagabb!

Kérlek, készíts karakterlapot, mielőtt belevetnéd magadat a játékba, utána megannyi konzerv várja a pusztulást sugárvetőd által!