Mocsaras dzsungel

Segélyhívás a távolból

Egy álcázó berendezéses szállítóhajó bukkant elő a hiperűrből. Mikor a bolygó atmoszférájába ért, kikapcsolta a láthatatlanná tévő energiaburkot. Először a hosszú, hegyes orrszerkezet bukkant elő, megcsillantak a pilótafülke vöröses színű üvegei, majd szépen lassan, mintha egy kígyó bújna elő az odújából, kirajzolódott a hosszúkás hajótest.
A légkörben nem volt szükség az álcázásra, ugyanis a fellegekben kegyetlen vihar tombolt, ráadásul a pilóták úgy ítéltek, a cikázó villámok ellen szükségesebb az elhárítópajzsokra koncentrálni a hajó elraktározott energiáit.
- Kapaszkodjanak meg ott hátul, ez rázós menet lesz!- szólt bele felzaklatott hangon a hajó kapitánya a sisakmikrofonjába, a többiek pedig jogosan kételkedhettek abban, vajon lesz-e még bevetésük ezt követően?

A dolgok nem itt kezdődtek el. A háború egyre inkább feldúlta a Galaxis különböző szegleteit. A klónok hadserege a Szenátus szolgálatába állt, s a különösen sok oldalú fegyveres alakulatoknak megannyi típusú missziót kell majd véghez vinniük. Palpatine kancellár személyes parancsa volt, hogy a 212-es Támadó Zászlóaljból szervezzenek meg egy alakulatot, ami az eltűnt Latcor Farraym, Coruscant-i politikus és közéleti személy keresésére fog indulni. Farraym legutóbbi tevékenységeiről annyit lehetett tudni, miszerint a Külső gyűrűn utazott át, diplomáciai küldetésben vett részt, mielőtt megszakadt a hajójával és a legénységgel a kapcsolat. Két héttel később egy vészjelzést fogott be az egyik köztársasági cirkáló, mely az eltűnt Farraym űrrepülőjének azonosítóit hordozta magán. A Son-tuul planétáról érkezett. CT-2890, társainak Ace, az egyedüli felderítő volt, akit az alakulathoz kijelöltek, mellette volt még tíz gyalogos, három utász, kettő harctéri orvos, valamint a vezetőjük Max klónhadnagy, plusz természetesen a fedélzet négy pilótája. Az álcázó hajóra azért volt szükség, mert a huttok elől mindenképpen titkolni akarták az átkelést és az akciót.

A kisebb megrázkódtatásokat egy nagyobb követte, aminek következtében pár másodperces áramkimaradás keletkezett. A riasztó nem túlságosan bizalomkeltő hangokat hallatott. A kapitány sistergő frekvenciáról tájékoztatta utasait:
- Lezu... Kap... janak!
Teljes sötétség.
- Jól van, fiam?- kérdezte Max hadnagy Acet, miközben megrázta párszor a vállánál fogva, próbálván visszarántani az életbe. Ezek lehettek az első hangok, amiket CT-2890 a sistergést követően hallhatott.
- Beverte a fejét, de nincs semmi baja. Szerencséje van. Nem mindenki járt így.- a tiszt elfordította a fejét, két társuk, az egyik utász és gyalogos szörnyet halt a kényszerleszállás következtében, mert meghibásodott az ülésükhöz rögzített biztosítókordon. A pilóták már dolgoztak az egyik hajtómű helyrepofozásán, mivelhogy az bekapott egy igencsak erős villámot. Ace a felderítő, emiatt az útvonal megtervezését valószínűleg tőle várják majd. A táj magáért beszélt. Idelent a vihar sűrű esővé enyhült.

Kaland résztvevői:
- CT-2890 (Ace)

Segélyhívás a távolból

Végre egy olyan éles küldetés, ahol használhatja a felderítő képességeit. Kezdésnek talán nem a legegyszerűbb feladatot kapták, egy ilyen bolygó nem a legegyszerűbb terep: a legbosszantóbb talán a viharok voltak… Akkora erejű villámcsapásokat jeleztek a műszerek, ami egy nagyobb löveg erejével vetekedik. Ahogyan Ace nézte az előrejelzéseket, illetve elemezte a bolygó felszínét, Max hadnagy lépett közelebb hozzá. Ace azonnal vigyázzba vágta magát, majd a hadnagy szólt hozzá:
- Pihenj katona! A bevetésen számítunk magára… Ugye nem izgul CT-2890?
- Nem uram, erre képeztek ki minket. – válaszolt mosollyal az arcán, majd az öklével a mellére ütött. – Viszont a pilótáknak jelezzék, hogy nagy viharra számíthatunk, ami jobb esetben elsodorja a hajót a célterülettől.
Amint ezt kimondta, a pilóta jelentkezett be a rádión, hogy mindenki azonnal foglalja el a helyét, hiszen megkezdik a bolygó légterébe való belépést. Ace és a többi társa gyorsan az ülésekhez szaladt és rögzítették magukat. A pilóta előrebocsátotta, hogy nem lesz sima a landolás… Ez azért enyhén túlzás volt…
A legutolsó kép az volt, hogy egy hatalmas villám vágott a hajóba és az emiatt hirtelen a földbe csapódott. Vagyis valamiféle mocsárszerű helyen kötöttek ki végül. Nagy sötétség volt a fejében Ace-nak, talán ilyen lehet a halál? Gondolkodott el, amikor hirtelen erőteljes rángatást érzett a vállánál, illetve visszhangzó beszédet hallott valakitől, először homályosan látta, aztán rájött, hogy a hadnagy az. Aztán az egyik orvos vizsgálta őt, de mire a végére ért, már csak minimális sajgást érzett a fején, ami gyorsan el is múlt. A hadnagy kiosztotta a feladatokat a hajó körül, a többiekkel, akik megmaradtak tanácskozást hívott össze, majd megkérte Ace-t számoljon be a helyzetükről, aki elővett egy holotérképet, ami a bolygó domborzati viszonyait mutatta:
- A bolygóról magáról sajnos nem tudunk sokat, a huttok fennhatósága alatt van, de a felületén csak minimális humanoid jellegű életjeleket fogunk. Valószínűleg csempésztanyák, raktárak lehetnek itt. Óvatosnak kell lennünk haladás közben. Északi irányban találhatóak a legerősebb jelek, arra indulunk. A felszín változó, minimálisan emelkedik. Aki jót akar magának, annak azt ajánlom, hogy a sisakját tartsa a fején, ha nem akar rosszulléttel küszködni az úton. Egyes oszlopban fogunk haladni, négyes csoportokban, az elsőt én vezetem, a hátsót a hadnagy. Valakinek kérdés?
Zárta rövidre a beszámolóját a felderítő klón, majd mikor látta mindenkin, hogy megértette a feladatát, utána el is indult a sor. Először az ő csapata, és kicsit lemaradva Max hadnagyé. Óvatosan fürkészte az ágakat, az indás, lombos fákat, hiszen bárki, és bármi megbújhat köztük. Inkább a bármitől hiszen az itt élő lények ösztönösen cselekszenek, védekeznek a behatolókkal szemben. Remélte, hogy nem találkoznak ilyesmivel az útjuk során.
Mindig érdekes volt egy újabb bolygót felfedezni, kivéve az ilyeneket. A Naboo, az Alderaan csodaszép világának a közelébe sem ért ez a trágyarakás. A mocsárszerű talajban ragadt a csizmája, ami nehézkessé tette a mozgását, és egyben előrehaladásukat. Ace úgy találta ki az útvonalat, hogy a nagyobb mocsarakat elkerüljék, ki tudja, mi lapul bennük. Megalkudott azzal a ténnyel, hogy a hatalmas fákat kerülgetve kell a céljukat elérni. Nem állhattak meg, mert minden elvesztegetett perc Latcor Farraym életébe kerülhet. Ha még él persze...

Segélyhívás a távolból

Ace tehát kiadta a parancsot, s igencsak figyelmesen járt el, amikor megtervezte az utuk egy részét.
- Hallották, emberek! Indulás, nincs vesztegetni való időnk. Minél előbb elhúzunk erről a rohadt ingoványról, annál jobb.- adta ki a parancsokat Max hadnagy. A csapat tehát nekivágott a dzsungelnek, követve azt a szerkezetet, ami rá volt kapcsolódva a segélykérés jelére. A dzsungel igencsak veszélyes hely volt, még nyugalmi állapotban is. A fákról furcsa szempárok figyelték a nehézkesen gyalogló klónokat. Az egyik utász megbotlott, s ahogyan az igencsak instabil talaj felé esett, kezeivel próbálta magát hárítani. Szinte könyékig belesüllyedt az iszapba.
- Áh, valaki segítsen!- kiáltott fel, mire ketten sikeresen kirángatták a kellemetlen sártócsából. Az eső elállt, azonban ezt követően sűrű párafelhő borult a rengetegre, ami igencsak rontott a látási viszonyokon. A klónok speciális érzékelőinek, melyek a sisakjaik járulékai voltak, valamint a jeladónak köszönhetően tudtak csak a helyes ösvényen maradni. Furcsa zajok szűrődtek ki a buja növényzet közül. A hatalmas, ősi fák nem túlságosan sok fényt eresztettek át a levelek és indák rengetegén, ezért az aljnövényzet leginkább nagyra nőtt zuzmók, páfrányok, gombafajok különböző vegyületeiből tevődött össze. A helyet kétségkívül az élet uralta, ámbátor minden egyes élőlény idegenként tekintett a legújabb átutazókon. Szemmel láthatóan érintetlen vidék volt ez, egyelőre semmi nyoma nem akadt civilizációnak.
- Te harcoltál a Geonózison?- kérdezte az egyik medikus, aki Ace mögött haladt. - Úgy hallottam, elég nagy rumli volt arrafelé. Engem még csak most helyeztek állományba. Milyen volt az élő ütközet?- folytatta.
- Különben, CT-0666 vagyok, de mindenki csak Devilnek becéz. Furcsa elnevezés egy harctéri orvosnak, nemde? Azért aggatták rám, mert a szimulációkban pokoli szerencsém volt, egyszer sem kaptam találatot.- beszélt még többet magáról a közlegény. Ace ekkor egy elágazással került szembe. Az egyik érezhetően mélyebbre vezetett a rengetegbe, míg egy másik valamiféle nagyobb, tavas-mocsaras terület irányába folytatódott. A döntés az övé, másfelé nem indulhattak, ugyanis azokban a lehetőségekben járhatatlanul sűrűvé vált a dzsungel.
- Mi legyen, Ace? Maga dönt.- ballagott előre Max hátulról. Mielőtt tovább eredtek volna, hirtelen igazán zavaró csend borult az eddig lármás őserdőre. Valami nem volt rendjén, ezt mind érezhették. Egy fának a törzséről rémesen vészjósló morgást hallhattak, ezt követően egy megközelítően hat méter hosszú nexu vetődött eléjük, borotvaéles fogairól csöpögött nyála, két szempára vérben forgott. A póktigris kattogós, dühös morgást hallatott, eztán a klónoknak iramodott.
- Lőjék le!- zengte be a terepet a hadnagy kiáltása.

Lehetőségek:
- 1: Ace és Max hadnagy azonnal tüzet nyitnak a nexura, kilőve annak az egyik szemét, valamint néhány pontos találattal a fején megölik.
- 2: Ace egyetlen jól irányzott lövéssel elpusztítja a klónok életére törő állatot.
- 3: Az összes klón tüzet nyit a lényre, amely futásnak eredne, csakhogy a sérülései túl súlyosak, Ace kivégzi.
- 4: A lény megebesíti Max hadnagyot a bal karján, azután megrémül a puskák tüzétől, elmenekül, de még visszatérhet. A hadnagyot ellátják a felcserek.
- 5: Az állat Devilt a fogai közé kapja, egyetlen harapással elroppantja a klón gerincét, eltűnik vele a rengetegben.
- 6: Az egyik klón gyalogost a legközelebbi fának csapja a mancsaival, aki azonnal elhalálozik. A póktigris visszahúzódik a fák közé, ám még visszatérhet.

The member 'Yoda' has done the following action : Dices roll

---

'A sors' :

Result : 6

Segélyhívás a távolból

Egyre mélyebbre kerültek a titokzatos dzsungelen belül. Egymást érték a hatalmasabbnál hatalmasabb fák, nem igazán kedveztek nekik a fényviszonyok sem. Ráadásként pedig valamiféle köd is leereszkedett, így leginkább a műszerekre támaszkodhattak útjuk során. Ace figyelmesen próbálta vezetni a csapatukat, nehogy valamibe belebotoljanak véletlenül, amikor egy hirtelen kiáltást hallott társától a háta mögött. Gyorsan hátrafordult, de mire odaért volna, már két katona kihúzta a megbotlott utászt. Ace egy pillanatra megállította a sort, és odaszólt a többieknek:
- Figyeljetek jobban a lábatok elé, lehet legközelebb nem lesz ilyen szerencsénk. A mocsár könnyen magával ragadhat, főleg, hogy páncélban vagyunk. – fejezte be majd tovább indult.
Koncentráltan haladt a sor elején, amit csak a csapat orvosa tudott valamennyire megszakítani. Devilnek hívták, még csak most került szolgálatba. Hát nem ma fogja megtapasztalni az ütközetek mámorító élményét. Ez egy mentőakció volt, nem egy nyílt ütközet. De valahol el kell kezdeni, ha éppen az egy pöcegödör szagú mocsárról is van szó.
- Igen ott voltam. A rohadt konzerveket megleptük, de így is rengeteg testvérünk vesztette az életét. De tudja Devil, ezekért a harcokért érdemes élni. Nem felejtjük el az elesett bajtársakat, és megyünk előre, mert ez a dolgunk…- válaszolt Ace a válla fölött, és hallgatta az újonc orvos további okfejtéseit - Érdekes név, az biztos, és fontos, hogy a szerencse velünk legyen, de ne erre alapozza a küldetéseit. Menjen mindig biztosra.
Haladtak tovább mikor egy elágazáshoz értek, mikor is Ace megállította a menetet. Végignézte a térképet, és a nyomjelzőt. A jelzőkészülék tökéletesen a két út közepén jelzett életjelet, így az lényegében nem volt irányadó. A tavas-mocsaras irányba indulnak tovább úgy döntött, talán maradtak régi csempész tanyák, úgy tudta a tavaknál régen sokat szállítottak mindenféle illegális árut.
Mire kiadta volna a parancsot, hirtelen csend borult a dzsungelre… Talán egy rajtaütés? Nem hinné, remélte, hogy az itteniek nem számítanak rájuk. Mire kigondolta volna egy hatalmas nexu vetődött be közéjük:
- Vigyázz! – kiáltott fel Ace, és lerántotta a földre Devilt, éppen a nexu karma elől. – A fejét célozzák!
A póktigris az egyik katonát egy fához vágta, majd visszaugrált a fák közé. Ace felhúzta Devilt és odaküldte a fához vágott klónhoz, de már mikor odaért szomorúan rázta a fejét. Bár sejtette, hogy ez van, remélte, hogy menthető még. A hadnagy rendezte a sorokat, majd Ace-ra nézett kérdően: hova tovább?
- A tavak irányába megyünk. Erőltetett menetben kell haladnunk, többet nem állhatunk meg. Nem szeretnék ilyen meglepetéseket. Készítsenek villanógránátokat. Ha ez még egyszer visszajön, megvakítjuk és szitává lőjük. Na, induljunk! – adta ki a parancsot Ace és megindultak a tavak felé.
Ahogyan haladtak, bár gyengén, de életjeleket fogtak, valószínű valamiféle humanoid fajoktól, de még messze jártak tőlük.

Segélyhívás a távolból

Ace kétségkívül megmentette Devil életét azzal, hogy a földhöz szegezte az újonc klón szanitécet. Olybá tűnt, 0666-os szerencséje továbbra is kitartott, hogyha mással nem, hát CT-2890 jelenlétével. Max hadnagyot nem kellett félteni, tiszthez méltóan viselte az akadályt. A lövedékek sorozata azonban nem igazán találta el a nexut, ha pedig sikeresen meg is sebezték, nem olyan helyen, ami az állat egészségi állapotára komoly hatást gyakorolt volna.
- Köszönöm!- fújta ki magát Devil, ezt követően a sort vezető felderítő ahhoz a katonához küldte az orvosi tapasztalatokkal rendelkező közlegényt, akit a vérszomjas fenevad egyetlen jól irányzott mancscsapással a legközelebbi növényóriás törzsének repített. Nem lehetett már mit tenni, a klóngyalogos nem szenvedett, valószínűleg alig érzett valamit a balesetből, mielőtt kiszállt volna belőle az élet. Immár három társuk vesztette életét az akcióban, pedig alig voltak úton pár órája. Mindenki kezdte azt gondolni, a fokozott figyelmesség létfontosságú lesz számukra, noha erre figyelmeztette őket Ace a közelmúltban. Jól tette. A bajtársai árgus szemekkel bámulták az erdőt maguk mögött, fegyvereiket folyamatos készenlétben tartva, bárminemű mocorgása puskacsőemeléssel reagáltak. Ace tehát úgy döntött, a mocsaras úton haladnak tovább. A nagyobb szárazföldi állatok oda nem juthattak be észrevétlen, ezért a döntése okos volt.
- Rendben van, emberek. Ne legyen belőlünk macskakaja, irány tovább!- adta ki az újabb menetparancsot Max hadnagy. Pár méterrel később, mikor a sor végéről egy utolsó pillantást vetett volna a legújabban elesett katonatársukra, a testnek nyoma sem volt, csupán egy elhajított lézerpuska. Valami azonnal elvonszolta a klónt a helyéről.
- Gyűlölöm ezt a helyet... Volt már dolgod hasonlóval, Ace?- érdeklődött ismét Devil, miközben próbált minél szorosabban a felderítő mögött maradni, valószínűleg őt ítélte a legjobb esélynek a bolygó túlélését illetően. A jeladó ismételten jó irányba vezette az alakulatot. Az egyik őserdei fa hidat biztosított számukra a mocsáron való átkelésben. A kéreg masszív lett, miként az évek alatt magába szívta a mocsár vizét, habár az ágak már lefoszlottak róla. Talán a klónok kissé tartottak a vízben lakozó lényektől, azonban ezek nem zaklatták őket. A mocsár túl oldalán hangzavarra lehettek figyelmesek. A bozótban bújtak meg, s onnan tökéletesen láthatták, ahogyan egy raktárépületet fegyveresek vettek körbe. Weequayek, rodiaiak, emberek, vegyes bagázs, az egyikük siklójára a Hutt Klán emblémáját festették. Nagyjából húszan lehettek. Észlelhették, amiként egy köztársasági pilótát az épület bejárata elé vonszoltak, aki gúzsba volt kötve.
- Rohadt banditák! A szenátus nem engedi majd, hogy...
Mielőtt befejezhette volna, az egyik weequay hidegvérrel agyonlőtte. Kacagott egyet, azután hutt nyelven valami olyasmit mormolt "Most megtanultad, milyen rossz ötlet megütni a fogva tartódat!". Max hadnagy odakúszott Ace mellé.
- Szemét huttok. Lehetnek bent még foglyok, de a hajó vészjelzését nem innen fogjuk. Döntenünk kell! Vagy megtervezzük a rajtaütést és átfésüljük a raktárépületet vagy tovább haladunk a jelzés irányába.- suttogta a hadnagy, láthatóan 2890-es véleményére volt kíváncsi. Rajtaütés esetén, nem árt, amennyiben Ace előáll egy használható tervvel, különben a túlerő könnyen a klónok vesztét jelentheti. Az objektum ellenkező esetben kikerülhető, akkor tovább haladhatnak.

Segélyhívás a távolból

Mindenki feszülten figyelt a további útjuk során. Mindenkit meglepett ez a nexu támadás, és mint ahogy Max hadnagy mondta: senki sem akart macskakaja lenni, ebben a bűzös mocsárban. Ace felváltva tekintett az útra, illetve a tóra. Ki tudja, milyen fenevad lakozik benne. Akármilyen is lenne az, inkább kihagyná a szívélyes találkozást a szörnnyel. Megmentette Devil életét, de nem érezte azt, hogy ezzel valamiféle hőstettet hajtott volna létre. Minden testvéréért, és feletteséért megtette volna ugyanezt. Valahogy közelebb is került az újonnan bevetett közlegényhez, viszont tudta, hogy a feladat az első. Mikor Devil újra kérdezett ismét csak a válla fölött engedett el néhány szót:
- Ekkora pöcegödörben még sosem voltam Devil… Nagyon rejtélyes hely ez, de nem kedvelem. Nexuval viszont már találkoztam, bár mire mi az Arénához értünk már inkább szép bundának való állapotban találtunk rá. Egy ilyen vadállat ölte meg majdnem Amidala szenátort. Ha csak nem kedveli az úszást ide talán nem fog minket követni…- fejezte be mondandóját majd haladt tovább.

Ahogy meneteltek előre megpillantott a mocsár túloldalán valamiféle raktárszerű épületet. Bingo, gondolta magában Ace. Megálljt intett a kezével, majd mutatta a hadnagynak, hogy mit lát. A kis csapatuk egy hutt felségjelű siklót vett észre egy nagyobb csoporttal együtt. Vegyes népség volt ez, a pöcegödörhöz illő felhozatallal. Mind csempésznek és egyéb haramiának való lény volt. Gondolkodnia kellett, de gyorsan. Nem vesztegethettek sok időt itt. Több tényező is a csempészek mellett szólt: túlerő, a bolygó ismerete stb. Ace egy eszelős tervet talált ki, amit próbált keresztülvinni Max hadnagynál is. Nem túl sok lehetőségük volt, és a tervét egy bizonyos kultúrára építette: A Mandalóriakéra. Közelebb hajolt a hadnagyhoz, és ismertette a tervét:
- Hadnagy úr, küldetéseim során sokat tanultam különböző népekről, leginkább a mandalóriakról. Mármint nem az új, hanem a harcos népségekről. Különböző klánokba tömörültek miután kiűzték őket otthonukból. A tervem az, hogy mivel a páncélzatunk nagyon hasonló, így három emberrel odamennénk ezekhez a banditákhoz és kiadnánk magunkat valamiféle fejvadászoknak és érdeklődnénk az eltűnt szenátorról… - vázolta fel vakmerő tervét Ace – Utána azt hazudjuk nekik, hogy el kell vinnünk a foglyot, mondjuk, hogy jöjjön el velünk, mert a fogolyért kaphatnak fegyvereket. Ott már várnak a pilóták indulásra készen, és azokon, akik velünk jönnek, rajtaütünk.
Max hadnagy, és akik a közelben voltak kikerekedett szemmel nézett, és az első meglepettség után, belátta, hogy ő sem tud hirtelen más tervet kitalálni, ami helyettesíthetné ezt az őrületet.
- És öö mi lesz, ha balul sül el az egész? – kérdezett rá Max hadnagy.
- Itt jönnek be a képbe, mikor minket észlelnek valószínű, hogy az összes egy helyre fog tódulni, maguk a többiekkel körbeveszik a raktárt, és ha baj lenne, meglepik hátulról a mocskokat.
Befejezte a terv ismertetését Ace, és eligazítást tartott utána a többieknek is.
- Devil maga velem jön, remélem, hogy a szerencséje átragad a csapatra. A másik pedig maga CT-2124-es, mindketten tartsanak maguknál két pisztolyt, így jelenünk meg a nagyérdeműek előtt. A fegyverüket áruként hozzák, az lesz a tárgyalási alapunk. Maguknak nem kell beszélni, hagyják az egészet rám. A másik, fessék be a páncéljukat, ezzel a grafitszínű festékkel. És egy fontos tényező: maguk nem veszik le a sisakot!
Miután mindenki megértette a tervben való szerepét, Ace és két társa elindult a raktár felé. Ace a felderítésben használt köpenyét átvetette a vállán, és megindultak a raktár irányába CT-2890 vezetésével. Lehet, hogy vakmerő katona volt Ace, de erre még ő is az gondolta, hogy túlzás. Már észlelték messziről őket, és már készenlétbe állították a fegyverüket a szokatlan vendégek láttán. Ace határozottan előrelépett és köszöntött:
- A Halálőrség harcosai vagyunk, egy bizonyos szenátort keresünk, aki itt tűnt el. Ha tudtok róla, akkor tárgyalnánk. – mondta majd intett Devilnek, aki az összeválogatott fegyvereket odavetette a banditák elé. – A legjobb Köztársasági minőségű fegyverek és gránátok, több ilyet tudunk nektek adni a hajónknál a szenátorért cserébe, de ha csak információt adtok róla, akkor ezek amiket, hoztunk a tietek. – befejezte mondandóját, és várta az események alakulását.

Segélyhívás a távolból

Ace kifundált terve kétségkívül vakmerő volt, ahogyan az a felderítő klón jellemére már önmagában is jellemzőnek mondható. Max hadnagy ugyan gyanakvást táplált magában az elképzelés sikerét illetően, de 2890-es számított közöttük az egyedüli olyan katonának, aki hasonló szituációban már részt vehetett, így az ő döntésére hagyatkozott. Amint kiléptek a bozótosból, árgus szemek meredtek rájuk. Talán a Hutt Klán bérencei ugyanolyan meglepetten fogadták a tárgyalni induló köztársasági katonákat, miképpen Ace tervét saját társai néhány perccel a történések előtt. A fegyverek rájuk szegeződtek, egyszerre úgy érezhették magukat, mintha mindenki rájuk akart volna lőni, ami végső soron eléggé valószínű lehetett. A 212-es Támadó Zászlóalj felderítésre kiképzett klónkatonája elmagyarázta ottlétüknek célját. A pilótagyilkos weequay eleinte arrogánsan, félre döntött fejjel tartotta feléjük sugárvetőjét, mintha ő lett volna a Galaxis pisztoly párbajainak leghíresebb hőse, ám amint Devil az összeválogatott felszerelést eléjük hajította, akár egy kisgyermek kezdett turkálni közöttük.
- Hűű, ez aztán a cucc!! Nem semmi!- kacagott érces hangján.
- Szóval Halálőrség, mi?- szólalt meg távolabbról egy ismeretlen, igencsak baljós, recsegő hang, miközben az egyik félhomályban lévő lőszeresládáról egy tradoshan emelkedett fel az ülő pozíciójából. Az LS-150-es Nehéz Ismétlőkarabélyát úgy vetette a vállára, mintha valamiféle fából készült játékpuska lett volna, holott egy normális ember talán két kézzel sem bírt volna megemelni egy hasonló bestiát. A zöld, gyíkszerű fickó nagyjából két és fél méter magasra nőhetett az évek alatt, amiket maga mögött tudhatott. Lassú, megfontolt lépésekkel ballagott Ace és társai irányába, azután alig pár centire a háromtagú miniosztag vezetőjétől stoppolta le magát. A bandita egyáltalán nem volt bizalomkeltő, egyik kibernetikus szemével alaposan végigmérte CT-2890-et.
- Miért keres köztársasági szenátorokat egy ilyen távol eső helyen a Halálőrség? Honnan tudnátok egyáltalán hasonló dologról?- kezdett el kérdezősködni, mire a weequay felegyenesedve nyilvánult meg a gyíkarcú huttbérencnek:
- Na, de Duusk! A szenátor ni...
Mielőtt befejezhette volna mondandóját, a gyilkos karmokkal ellátott jobb kéz a torkára fonódott, az imént megnevezett Duusk pedig olyan szörnyűséges, őshüllői hangon rivallt társára, amitől Devil akaratlanul hátrahőkölt ijedtében.
- Az a büdös!... suttogta, noha ezen megnyilvánulást csakis Ace és 2124-es észlelték. A weequay megértette a finomnak távol sem mondható célzást, s a továbbiakban igyekezett nem belekellemetlenkedni a beszélgetésbe.
- Nos? Kíváncsian várom az érveket!- faggatózott Duusk.

Lehetőségek:
1: Ace kitalál valamit, amit Duusk elhisz, majd bevezeti őket a raktár egyik részébe, ahol Ace és társai csakis a banda fegyverkészleteit láthatja, a foglyokat nem. Ez tíz rakétavető, ugyanennyi, nehézlöveg, kétszer annyi sugárpisztoly és karabély.
2: Ace kitalál valamit, amit Duusk elhisz, ezt követően bevezeti őket a raktár második helységébe, ott Ace figyelmes lesz három fogolyra, ám a kilétükre egyelőre nem jöhet rá.
3: Ace kitalál valamit, amit Duusk elhisz, kihozat három foglyot a raktár elé, kiknek a fején zsák van, csakhogy mind pilótaruhát visel.
4: Ace érvei megbuknak Duusk előtt, aki azonnal agyonlövi Devilt. Tűzharc kezdődik a raktárépület körül, Max hadnagyék is beszállnak.
5: Ace érvei megbuknak Duusk előtt, aki lelövi CT-2124-est. Tűzharc kezdődik a raktárépület körül, Max hadnagyék is beszállnak.
6: Max hadnagy egyik katonája véletlenül elsüti a karabélyát a dzsungelben, amit fenyegetésnek ítél egy rodiai bandita, választűzzel reagál. Nincs mit tenni, tűzharc bontakozik ki a klónok és huttbérencek között.

The member 'Yoda' has done the following action : Dices roll

---

'A sors' :

Result : 1