Jedi Templom

El voltam szokva Coruscant zajától. A rengeteg sikló, a hatalmas gépek, a propaganda mozgóképek, amelyek színpompásan villogtak szerte az óriási épületek falaira rögzített kijelzőkön. Háborús uszítások, politikai kinyilatkoztatások. Rossz érzésem támadt tőlük. A Templom más volt, hiszen már az is megnyugtatott, ahogyan a LAAT siklóból megpillantottam a masszív objektumképét. Az őrjáratozó klónok nem vittek el a hangárig, csupán a főbejárati lépcsőknél tettek le, egy intéssel jeleztem a pilótának a köszönetemet, amiért fuvart biztosított számomra, ő bólintással reagált, ezt követően újból a levegőbe emelkedett. A kőfaragványok, mik a bejárati részleget őrizték, lenyűgözőek voltak, gyermekkoromtól annak találtam őket, s minden egyes alkalommal ugyanúgy megbámultam csodájukat. Kissé gyorsabb léptekkel haladtam befelé, az őrök megismertek, ezért szó nélkül engedtek be a létesítmény belsejébe. Pedig, a peremvidékhez alkalmazkodott ruházatom alapján egyesek inkább néztek volna guberálónak, mintsem Jedi lovagnak. Miután visszatértem a Wasskah-ról, a Tanács azt parancsolta, hogy maradjak egy kicsit a Rend központjában. Úgy vélhették, megviseltek az események, bizonyos értelemben igazuk volt. A padawanokkal kellett foglalkoznom, legalábbis ezt szánták pihenő feladatnak számomra. Lévén, sosem bíztak tanítványt rám komolyabb kiképzés szempontjából, csupán az edzéseiket, gyakorlatozásaikat kellett figyelemmel kísérnem. Segédkeznem a vívásformáik tökéletesítésében, az Erő használatában, hasonszőrű dolgokban. Előtte sosem feltételeztem volna, miszerint ilyesféle feladattal látnak el, ám a háború még a rendünk tradícióin belül is felrúgott néhány szabályt. Amikor a gyakorlóteremhez értem, a kilátó ajtaján léptem be először, ahol egy ismerős arc fogadott.
- Rebom mester!- bólintottam a rendtársamnak, miközben egy halvány mosoly görbült arcomon.
- Selcros mester! Örülök, hogy végre láthatlak. A fiatalokat szemlélem éppen.- jelentette ki Olivier.
- Elkéstem?- hangzott tőlem a kérdés, mialatt odaballagtam a Naboo-ról származó férfi mellé.
- Már várnak téged, de csak nem régen gyűltek össze.- nyugtatott meg a férfi. Tekintete folyamatosan az egyik padawant kutatta.
- Ő volna Tremor?- érdeklődtem, bár a választ tudtam.- Régóta nem láttam, talán a beiktatása óta. És az ifjú Ferthen van mellette, ha nem tévedek. Az Erőre mondom, gyorsan telik az idő.
- Bizony. Nem bánod, ha itt maradok? Nem fogok közbeavatkozni.- tette a kezét a vállamra Olivier, valószínűleg szerette volna Tremor képességeit megszemlélni egy kicsit.
- Ugyan, kérlek! Az első napom tanárként. Kettőnk közül legalább az egyik tudja, miképpen szeretne eljárni az elkövetkezendő pár órában.- mondtam, ezt követően egy határozott ugrással a terem közepére érkeztem, amelyet elfoglaltak a fiatal Jedik. Ez a megérkezés néhányuknak kissé meglepő lehetett, nem éppen a formális eljárás. Nem óhajtottam teljesen kívülállónak tűnni, ezért mélyen meghajoltam előttük, kifejezve a tiszteletemet irántuk.
- Bocsássatok meg, amiért megvárattalak titeket, ifjú barátaim! A nevem Avelar Selcros lovag, néhányotoknak ismerős lehetek.- mutatkoztam be.
- A mai napon én fogom felügyelni a gyakorlásotokat. Mindannyian rendelkeztek saját fénykarddal, ezeket használjuk a tréning alatt, így kérlek benneteket, különösen ügyeljetek vívópartneretek testi épségére! Ám, mielőtt belevágnánk, szeretném, hogyha mindannyian közölnétek velem, melyik vívóstílusban vagytok a leginkább otthon? Melyiket alkalmazzátok mindennapi életetek során?- tettem fel a kérdéseket, ezt követően türelmesen hallgattam meg minden egyes padawant, aki közölni kívánta velem az információkat magáról.
- Sadvik padawan, Ferthen padawan! Azt rebesgetik, ti különösen jól működtök együtt. Kérlek, bizonyítsátok nekem rátermettségeteket! Használjátok ellenem tudásotokat!- szólítottam fel a két Jedi tanulót, miközben belehelyezkedtem a III. forma kezdőállásába, s megvillantottam a sárgán ragyogó fénykardomat. Ideje volt egy kis testmozgásnak.